Egy légionáriusembertipustól
elvárható túlcsorduló igazságérzettől sújtott páros, Sába (a frissen borotvált
királynő) és Pojác (lánykori nevén Gorcsev Iván) végighaknizza a sivatagot a
szökött légionárius társulatával. Nem különösebb arab és légióvezérkarból álló
közönségsikerekkel kísért fellépéseiket egy golyó általi betegség szakítja meg.
A légióba való visszatapsolás alól egy hosszúra nyúlt, amatőr rádiószereplés és
egy kibővített harcászati rögtönzés menti fel őket.
Második
felvonásban a párizsi színbe csöppent pesti éjszakát követhetjük nyomon, ahol
is a hazai bohémvilág tart munkanélküli szakmai konferenciát.
Vanek B. Eduárt
fellépései, csak mint ketertörténetbeli félhülye oroszlánytartó és házgondnok
szerepkörre korlátozódnak, de ez nem tartja vissza attól, hogy kínosan
ragaszkodjon a félreértéseken alapuló értelmetlen utasításokhoz és hogy
állandóan vasalt ruhában jelenjen meg a színen.
Olyan
dolgok derülnek ki, amik az olvasót igazából nem is érdeklik, például holmi
kusza szerelemkavalkádról vagy az ötödik flösch halálos mivoltáról.
És íme egy alkoholtól megbátorodott olvasó véleménynyilvánításának titkos hangfelvétele, az előadás után a kocsmapult mellől:
Egyrészt
mert kissé elnagyolt és összefésületlen a rejtői(?) előadás szövegkönyve, sok,
egységbe nem rendezett írói ujjgyakorlat került gondozatlan kiadásba. Több
ismerősen csengő regényhelyzetet egyéb könyveiben jobban kidolgozott (mintha ez
lett volna a brainstormingos gyűjteményes füzete), viszont némelyik egységből
kivillan a rejtői zseniális humor.
Csak olyanoknak ajánlom, akik már
rejtőhívők, mert a kezdők, könnyen téves következtetésekre ragadtathatják el
magukat, ami viszont káros lenne mind a rejtőlegendára , mind pedig a saját
további szórakozásukra nézve.
hukk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése