Faust és a 18+

Hát ez a Faust kicsit másképp szólalt meg, mint ahogy azt én magamnak olvastam. De ez egyáltalán nem volt baj, sőt! Vagyis majdnem sőt..mert azért voltak észrevételeink a vége felé, de nem spoilerezném el így nyilvánosan, hátha valaki alanyi jogon alakítaná ki a véleményét és megnézné.
Viszont nekem sikerült megint megfogni a lényeget ... mondjuk Geothe biztos forog a sírjába, de hát így jár, aki holt klasszikus lesz. Ki van téve a hálátlan utókornak.
Mivel a  darab szempontjából meg úgy egyébként is a kiemelésem tökéletesen lényegtelen ám erősen 18 pluszos, így kicsit rejtett módba írom ide. ha valaki rájön hogy lehet olvasni annak az lesz a büntije, hogy elolvassa:)

szóval:


Ott ültünk a leghátsó sorban. Ez egy egész jó hely a Katonába, úgyhogy hurrá. Na megyeget a darab, rihegünk-röhögünk(igen ez még mindig a Faust!),  szóval egyszer csak megjelenik a széksor szélén a Kulka egy passzentos naciban és sűrű elnézések közt végigsétált a közvetlen előttünk lévő széksor háttámláján. (jelzem tök ügyesen, sajnos nem esett az ölünkbe). Namost a székek pozíciójánál és a mi ülő meg az ő széken álló pozíciójánál fogva a csípővonala éppen a mi szemvonalunkban volt. Akaratlanul is feltűnt, hogy egy méretes rúdlámpa van a zsebében. minek, merült fel bennem minden hátsó gondolat nélkül, de hamar korrigáltam...  Hát elég hamar zajlottak az események, és E még fel sem ocsúdott a meglepetéséből, de ez meg lett örökítve, mert gyorsan letelefonoztam a pillanatot ahogy elhaladt előtte a Kulka, és később a szünetben meg is mutattam neki, hogy lett egy szelfije(vagy másfi? mittomén hogy van ez) a Kulka seggével, aminek E. nagyon örült  de leginkább annak, hogy rendbe tette  a haját elindulás előtt, szóval ez csak ilyen melléktermék, mert a lényeg , hogy a történet szerint hamarosan át kellett öltöznie a Kulkának a nyílt színen egy (és most kérek mindenkit vegyen erőt magán mert bár nem ez a 18 pluszos infó, de azért azt nehéz felnőttként lábon kihordani, hogy világoskék öltönyt húzott magára, de mint mondtam nem ez a lényeg, hanem az, hogy a gyors öltözés alatt egyértelműen és határozottan kitűnt, hogy NEM zseblámpa volt a zsebében.

Ezt meg is beszéltük a szünetben de E a maga naivságával visszakérdezett, hogy hát akkor mi? Na nem mintha nem tudnám kimondani azt a szót hogy ... na érted... de nem hittem, hogy magyarázatra szorult volna a képi világ,
Igazából elég sok pucérkodás és pajzánkodás volt a darabban (itt újra csak Goethét borogatnám szimbolikusan), de azok valamiért nem voltak ilyen kerettörténetbe illőek, meg igazából a darab második fele már annyira nem is volt figyelemtartó, de ezt még alaposabban ki kell a csajokkal beszélnünk, mert a Kulka elvitte a showt a többi történés elől.

Mondhatnám, hogy ez volt az én Faustom, de ez azért így ebben a formában nem igaz , mondjuk úgy, ez egy magánjellegű közérdekű közlemény volt, ha esetleg valakiben felmerülne ez a kérdéssor, jó, ha tisztában van vele, ez a darab, meg úgy egyáltalán bármilyen szempontból  tulajdonképpen teljesen indifferens kétely. 
Asszem.

tanulni tanulni tanulni

nem. nem  a vörös lenin.

A Sándor. A Weöres 

John Williams: Stoner

áj! láv! disz! buk! Le-te-he-tet-len!

Ha ez a könyv cukorka lenne,  most cukorkómába lennék. Ha hal lenne, megtanulnék a víz alatt úszni, hogy ne kelljen feljönni levegőért sem. Ha könyv lenne... ja, könyv. Csak olvastam, olvastam és olvastam...

Úgy izgalmasan figyelemtartó könyv, hogy a lehető legunalmasabb életről szól. Ha valaki belelapoz az első bekezdésbe, tulajdonképpen meg is van neki a sztori. Mert tényleg ennyi a szigorúan vett sztori. Lesz. Él. (úgy ahogy) Hal. Vége.
Azonban nagy hiba lenne itt abbahagyni.

Stoner egy átlagéletének az átlag hibáival, némi átlagörömeivel csordogáló antihepiamcsiéletet élő átlagembere. Él ahogy tud, abban,  ami soron következik neki, jó rossz döntéseivel, jó rossz környezeti hatásaival, azokat elfogadva, beletörődve nem lázadva semmi ellen. Csak úgy él.

"Negyvenkét éves volt, semmit sem látott maga előtt, aminek örülhetne, és vajmi keveset maga mögött, amire szívesen emlékezne vissza."

Hát így összegezve ez egy baromi unalmas sztori... semmi különleges életesemény, semmi ráeszközölt írói flikk-flakkal megbolondítva, semmi váratlan vagy meglepő fordulattal, sem iróniával vagy utópisztikus fűszerezéssel ... és mégis. van egy olyan varázsa ennek a könyvnek, amitől nem tudtam letenni, nem tudtam kiszakadni belőle nem lehetett abbahagyni, mert éreztem, hogy belenyúlt az éjszakába az olvasása, de azért mégis meglepődtem, amikor arra eszméltem, hogy hopp, reggel van. Mert szép lassan belém költözött ez az uncsi, de a maga emberségével, hivatásszeretetével,  néha már a bosszantóság határait súroló, beletörődő elfogadásából eredő, magát minden mögé helyező lényével is szeretetreméltó irodalomprofesszor

Hát ilyen ez a könyv.

( a borítón levő arc akkora telitalálat, hogy elképzelni sem tudtam volna jobbat. pedig az aránylag ritka:)

Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok? - Új természetírások

Szép letisztult történetek a szépség eredendőségéről, a mulandóság természetességéről, a létezés egyszerűségéről és mindezek csendes harmóniába mesélt összhangjáról . Nem elsőkönyvezek, mert Kollár-Klemencz elég sok szöveget írt már, és dallamokat is adott mások szövegéhez, úgyhogy van múltja még ha a novelláskötet más műfaj is, de a lényeget megragadó tömörség és a szövegkövető dallam  mégiscsak erőssége a zenei jártassága okán. Toszka valahogy mégsem tudott a barátom lenni, mert az a megmagyarázhatatlan távolság valahogy nem akart eltűnni közülünk. Pedig tetszett az ahol járt, akikkel dolga akadt, ahogy történtek azok a dolgai. Olvastam, szerettem és mégis…  Talán amiatt a borító miatt lehetett. Nagyon mellément,  viszont nagyon belém égett. Érteni vélem a lecsupaszítottságot, a fészernyi fahasábokat, de valahogy ez inkább zavarója, mint támogatója a könyvnek.

nyári élményeim

Te figyelj haver....

És  ahhoz mit szólnál  amikor a nyár közepén bedöglik a hűtőd, elmész venni egyet, mert ugye nyár, meleg meg hűtés ... na érted .  Órákig gondolkozol, hogy energiatakarék, meg  a család hűtőhasználati szokásai meg alul vagy felül legyen a fagyasztó. Telefonozol meg fotókat küldözgetsz az illetékes elvtársnak (a zuram), hogy akkor szerinte is és akkor határozottan 3x megváltoztatod a végleges döntésedet és persze megméred a régit, hogy elfér -e  az új, megnézed az infólapján a feltüntetett méreteket, hazahozod, majd 1 centi híján nem fér be a régi helyére, mert a feltüntetett méret TÉNYLEG csak névleges. Magadban puffogsz, tán ki is hallatszik, kicsit emlegeted a műszaki adatlap készítőjének a nénikéjét, aztán picit szétvered a konyhát, majd némi esztétikai kompromisszumokkal ugyan, de megoldódik. 

Na de ez nem elég, mert egy hét múlva a mosógép is feladja. 
Mit tudsz tenni teknőben mosol     okulva az előzőekből milliméterre leméred a halott mosógépet, a kiállásait, csatlakozásait, nehogy újra úúúúgy járj, elmész mérőszalaggal a boltba méricskélsz, kalkulálsz és örülsz, hogy haha megvan,  majd miután hazahozod 1 centi híján nem fér be az ajtón.  
Mert az utolsó mosógép költöztetés óta ajtócsere volt.

Anna Gavalda: Szerettem őt

ezt írtam a könyvről kb. 5-6 éve. 

Eléggé kommersz történet, egy eléggé képtelen szituációba ágyazva. 

Attól mert másnak se jobb másképp, attól nekem még lehet szar így. 
Persze ez eléggé cinikus leegyszerűsítése a könyvnek, de nincs kedvem rajta moralizálni(lehetne)

és most

Kellett hozzá az eltelt idő, kellett hozzá az, ami ebben az időben felhalmozódott történés és kellett hozzá egy színpadi adaptáció, hogy újragondoljam ezt a könyvet.

Már nem tartom kommersznek. Nem tartom képtelennek a szituációt, bár az most is igaz, hogy más baja nem enyhíti a sajátot, viszont más története nagyon is módosít a látásmódon a sztereotípiákon amiket dédelgetünk magunkba.  A skatulyákon, ahová embereket zárunk a látszat alapján és az különböző megvilágítások egy életekre ható döntésekről a szereplőknek a szemszögéből, 

A történet szerint egy magát boldog házasságban élőnek gondoló nőt egy napon minden átmenet nélkül elhagy a férje. Összeomlik és az addig távolságtartó és konvencióktól merev apósa elviszi őt és a gyerekeket a vidéki házukba, ahol elindul a beszélgetés az addig egymást idegenül kezelő emberek között. 
Ahogy telik az este és ahogy fogy a bor, egyre szűkül a távolság köztük és egyre beljebb engedik egymást a lelkükbe a múltjukba. Kiderül a merev és sziklaszilárd apósról, hogy igen is van benne figyelem, érzelem és szeretet. Sőt annál sokkal több is, de az elhalasztott lehetőségek miatt a vigasztalásra szánt este a vigasztalót is vigasztalan állapotba hozza. Nagyon fájdalmassá lesz a beszélgetés ahol mindkét szereplő a saját bánatos történetében ragad.

E.P.és a zárójelek

E.P. zárójele

"Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna."

Ez én zárójelem 

Zárójel Nyit












Zárójel Zár