Szép letisztult történetek a szépség eredendőségéről,
a mulandóság természetességéről, a létezés egyszerűségéről és mindezek csendes harmóniába mesélt összhangjáról . Nem elsőkönyvezek, mert Kollár-Klemencz elég sok
szöveget írt már, és dallamokat is adott mások szövegéhez, úgyhogy van múltja
még ha a novelláskötet más műfaj is, de a lényeget megragadó tömörség és a
szövegkövető dallam mégiscsak erőssége a
zenei jártassága okán. Toszka valahogy mégsem tudott a barátom lenni, mert az a
megmagyarázhatatlan távolság valahogy nem akart eltűnni közülünk. Pedig
tetszett az ahol járt, akikkel dolga akadt, ahogy történtek azok a dolgai.
Olvastam, szerettem és mégis… Talán
amiatt a borító miatt lehetett. Nagyon mellément, viszont nagyon belém égett. Érteni vélem a
lecsupaszítottságot, a fészernyi fahasábokat, de valahogy ez inkább zavarója,
mint támogatója a könyvnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése