Könnyed francia… és persze Foenkinos, úgyhogy laza csuklóval megírt finoman humoros. De egyben könnyeket is fakasztó, de nem fájóan megríkató.
A fiatal és szép Nathalie, aki elveszíti szerelmét, zombiként teszi a dolgát tovább,
„Nathalie felé tartott… olyan szép volt… annyira szép, hogy győzze kitenni az ember a három pontokat…“
míg meg nem jelenik Markus, akit szinte észre sem lehet venni annyira jellegtelen.
„Olyan visszafogott volt, mint a pontosvessző egy nyolcszáz oldalas regényben.“
Pont jó arra, hogy minden átmenet nélkül megcsókolja őt Nathalie. És az a csók, a szelepből a kiugró dugó mindkettőjüknél, mert az addig élettelen Nathalie életre kel, az átlátszó Markus pedig megszínesedik.
„Vannak nagyszerű emberek, akikkel rosszkor találkozunk.
És vannak emberek, akik attól nagyszerűek, hogy jókor találkozunk velük."
És persze nagyon jól és jó ütemben töri meg Foenkinos a történet romantikájába süllyedő belekényelmesedést a be-beszúrt recept, zene, film és könyvutalásokkal. (Na meg nyilván a kedvenc sündisznóm is befigyel a történetbe:)
Pont egy hétévégi ebéd utáni egyhuzamban olvasásra való 200 oldalnyi könnyelem.
El kell olvasnom újból, először a sündisznót, aztán ezt, hogy megtaláljam hol figyel be :) Én is szeretem mindkettőt. De lehet, előbb belevetem magam a többi Foenkinos-ba, azokat még nem olvastam.
VálaszTörlésazt mindenképpen. utána az ínyencrapszódiát. bár nem üti a sünt, de azért... http://hangyassyaranka.blogspot.hu/2014/02/muriel-barbery-inyencrapszodia.html
Törlésés akkor jöhet a többi Foenkinos. főleg a feleségem erotikus... a másik kicsit zordabb.
Na de én meg belefutottam a legzordabb-ba. Nesze neked könnyed franciaság, finom humor, amire vágytam. A "Charlotte" (Charlotte Salomon) egy német (berlini) zsidó festőnő életéről szól. Nem elég, hogy zsidó, a családjában sorozatos az öngyilkosság. Magyarul még nem láttam, és nem tudom esetleg angolra lefordították-e. Eredeti franciául olvastam.
Törlésakkor gyorsan valami kikönnyítést:)
Törlésmegnéztem a képeit. egész jók.