Az első balladát faltam. Volt egy pillanat, amikor meg
kellett néznem a borítót, hogy nem kevertem e össze és véletlenül Szécsi Magda
könyvét vettem a kezembe.(szeretem) Aztán sajnos ez a varázs a második balladánál kimúlt.
A szójáték átcsapott amatőr szóviccekbe, túlmagyarázásokba, ami kioltotta az
egyébként remek tájszavakat, mai szituációs vegyítéseket és ezeknek a mágikus
hatását.
Örülök, hogy nem ezzel a könnyel kezdtem a halászmargitos
ismerkedést, mert lehet, nem alakult volna ilyen jól a kapcsolatunk. Így csak
kicsit sajnálkozok, de a tisztelet és a kíváncsiság továbbra is marad. A nem nagyon lehúzás a barátságom jele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése