2015. március 15.

Halász Margit: Bergengóc balladák

Az első balladát faltam. Volt egy pillanat, amikor meg kellett néznem a borítót, hogy nem kevertem e össze és véletlenül Szécsi Magda könyvét vettem a kezembe.(szeretem) Aztán sajnos ez a varázs a második balladánál kimúlt. A szójáték átcsapott amatőr szóviccekbe, túlmagyarázásokba, ami kioltotta az egyébként remek tájszavakat, mai szituációs vegyítéseket és ezeknek a mágikus hatását. 
Örülök, hogy nem ezzel a könnyel kezdtem a halászmargitos ismerkedést, mert lehet, nem alakult volna ilyen jól a kapcsolatunk. Így csak kicsit sajnálkozok, de a tisztelet és a kíváncsiság továbbra is marad. A nem nagyon lehúzás a barátságom jele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése