országúti pipsó

Reggel beültem a kocsiba és gyí.

Aztán , amikor már olyan helyen jártam, hogy  tartani kellett a tempót, hirtelen azt éreztem, hogy valami szúr.

Fene tudja hogy, de a farmerom egyik szegecse lepattant és az a kisebbik bigyó, ami belül van elindult vándorútra a combomon. Addig-addig ügyeskedtem, amíg  sikerült egészen felgörgetnem egy pontig, ahonnan már anélkül is ki tudtam venni, hogy le kellett volna vetkőznöm. (tényleg nagyon szúrt)

Igen ám,  de haladtam a kétsávos forgalomban.  Na, gondoltam ha már idáig elnavigáltam azt a kis fémdögöt, akkor simán ki is veszem anélkül, hogy félre kelljen állnom.  De ugye mint a kocsiba szokás,  ültem. Övcsatt, gomb, meg egyéb tornamutatvány túl kockázatosnak tűnt, ezért egy hirtelen ötlettel lehúztam a cippzárt és...

Na most a mellettem elhaladó furgon sofőrje, amint lenézett, alighanem elharapta a nyelvét, mert akkorát fékezett, mint Alonso,  amikor tesztelte a vizesgumikat.  A következőt látta a pasi. Ficánkoló nő, könyékig a saját sliccében matat, erősen koncentrálva a forgalomra. Egy darabig jött mellettem, mire feltűnt, hogy izé... ez engem figyel kigúvadt szemekkel. Aztán vigyorogva megmutattam neki a zsákmányt(amiből a méreténél fogva nyilván semmit sem látott) és elhúztam mellőle. Egy darabig még próbált lépést tartani, de  lassan elmaradt. A  visszapillantóból láttam, hogy már a fülén van a telefonja.