Boszorkányság izlandi módra. Persze nem úgy mint herripotter vagy vasorrúbába, mert ez egy skandináv krimi, úgyhogy egy mai gyilkossági nyomozás, illetve másodnyomozás,
de amiközben tekerednek fel a szálak, egész komoly betekintést lehet kapni a
boszorkányság történetébe. Tényleg korrekt munka. És kriminek sem rossz. Van
bőven összehasonlítási alapom a skandikrimik terén, tán ezért a visszafogottság. De ez mégis a jobbak felé hajló inkább.
Haraldot a német diákot Izlandon a tanulmányai helyszínén elég furcsa, sőt
bizarrul brutális módon meggyilkolják. Van is hivatalos an tettes, de a szülők valamiért úgy
érzik, nem az igazi gyilkos bűnhődik, meg egyébként is érdekli őket mi és miért történt úgy ahogy, így felkérnek egy magánnyomozót, Matthew-t, hogy egy helyi ügyvédnő, Thóra, segítségével derítse ki,
mi is az igazság. Az pedig sokkal kacifántosabb, mint azt az ügyet lezáró
rendőrök hitték. Alaposan belekavarnak a sűrűjébe, ahol az áldozat családjáról is lehull a
máz és Harald egyetemi tanulmányaival összefüggő csoportjában is akadnak
boszorkányos dolgok. Persze maga az ügyet felgöngyölítők sem maradnak ki a skandináv krimiírásra jellemző magánéleti vonalak megszellőztetéséből.
Ami még elég égetnivaló boszorkányság egy nyomtatott könyvnél, az a korrektúrahiány. Borzalmas a hibaszázalék a
szövegben. Nem vagyok nyelvtannáci, sőt elég lazán kezelem az írásra vonatkozó szabályokat és az is értem én hogy gyatyahúzás van kiadóéknál, na de ez egy nagyszámban megjelenő nyomtatott könyv. Jó nyelvérzékű diákok egy kisebb költségű fesztivál jegyért piros cerkával ráncba szedték volna a szöveget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése