2016. augusztus 5.

Parti Nagy Lajos: Mi történt avagy sem

Prosztónovellák. Már amennyiben ezek novellák. Valahogy jó érzékkel és nagy nyelvi leleménnyel sikerült PNL-nek megalkotni ezt a nyelvezetet, ami bevezeti az irodalomba a prosztóságot.  Persze irónia meg tükör nyelvi játékos utcabunkóságba csomagolva. Vékony ez a mezsgye amin PNL szólovagol, de annak , aki tud táncolni ezen a mezsgyén anélkül, hogy be vagy éppen kiborulna, annak unikális élményt tud adni a Partin  Nagy féle szöveg-löveg olvasás. Egyrészt a magam részéről nagy szómágusnak tartom, másrészt az irodalmiszabadságát  tisztelem, mert a felső és alsó jelenből merítve mer …  Mindenek ellenére … basszáj. És itt nem a fülkefor meséire gondolok elsődlegesen, hanem minden szövegére, mert amellett, hogy bátran használja, kihasználja , de nem elhasználja a nyelvet még a tartalomra is úgy tud ügyelni, hogy az ne üresjáratos icegezés legyen, hanem társadalomreflektáló szóbunkózás. Mondhatni egyfajta verbális környezetszennyező társadalomkritika ami a saját(os) eszközeit fordítja az önnönjelenség  ellen. Jelzem zseniálisan.

„Csak nem tetszik gondolni, hogy nekem ez öröm? Hogy az örömtől vinnyogok sírva a röhögéstől?“

Persze ezt majd' minden könyvére el lehet mondani és ha úgy vesszük kicsit egysíkúvá is válik ez a fajta újbeszélretorikai  sokszínűség, de hát annyira széles a merítési variáns a folyamatosan bővülő, züllő, silányuló, rongyrázó, felületesen működő tartalomdeficites társadalmi halmazkínálat okán, és olyan jól alakítja az aktualitást az állandóval a mester, hogy számomra megunhatatlan és kívánatos ez a fajta hang-szórás.

„…a művészi pályámon figyelemmel kísér, be is jelölt a facebookon, de aztán kiderült, hogy ténylegesen nem vagyok rajta.“

Ebben a kötetben sem kíméli sem a pc-kedő kisujjeltartást, sem a felsőpolcra kapaszkodott prosztóelitbohócokat, sem az alulról induló indulati beszariságot.
Többek között a mindenekellenére való  cigányhibáztatás, úgynevezett buzivá vedlés morfológiája , fizikális családi és trollszintű verbális erőszak úgy kap ebben a kötetben is irodalmi szószedett-vedett sallert, hogy Kosztolányi  és Karinthy is meghajolna az interpretálás előtt, holott az ő nyelvezetük úgymond irodalmiasan magasztosabban szólott majommagyarkám, már ha teccel érteni a mihezképesenezést. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése