Prosztónovellák. Már amennyiben ezek
novellák. Valahogy jó érzékkel és nagy nyelvi leleménnyel sikerült PNL-nek
megalkotni ezt a nyelvezetet, ami bevezeti az irodalomba a prosztóságot. Persze irónia meg tükör nyelvi játékos
utcabunkóságba csomagolva. Vékony ez a mezsgye amin PNL szólovagol, de annak , aki
tud táncolni ezen a mezsgyén anélkül, hogy be vagy éppen kiborulna, annak
unikális élményt tud adni a Partin Nagy
féle szöveg-löveg olvasás. Egyrészt a magam részéről nagy szómágusnak tartom,
másrészt az irodalmiszabadságát
tisztelem, mert a felső és alsó jelenből merítve mer … Mindenek ellenére … basszáj. És itt nem a fülkefor meséire gondolok elsődlegesen, hanem
minden szövegére, mert amellett, hogy bátran használja, kihasználja , de nem
elhasználja a nyelvet még a tartalomra is úgy tud ügyelni, hogy az ne üresjáratos
icegezés legyen, hanem társadalomreflektáló szóbunkózás. Mondhatni egyfajta verbális környezetszennyező társadalomkritika
ami a saját(os) eszközeit fordítja az önnönjelenség ellen. Jelzem zseniálisan.
„Csak nem tetszik gondolni, hogy nekem ez öröm? Hogy az
örömtől vinnyogok sírva a röhögéstől?“
Persze ezt majd' minden könyvére el lehet
mondani és ha úgy vesszük kicsit egysíkúvá is válik ez a fajta újbeszélretorikai sokszínűség, de hát annyira széles a merítési
variáns a folyamatosan bővülő, züllő, silányuló, rongyrázó, felületesen működő
tartalomdeficites társadalmi
halmazkínálat okán, és olyan jól alakítja az aktualitást az állandóval a
mester, hogy számomra megunhatatlan és kívánatos ez a fajta hang-szórás.
„…a művészi pályámon figyelemmel kísér, be is jelölt a
facebookon, de aztán kiderült, hogy ténylegesen nem vagyok rajta.“
Ebben a kötetben sem kíméli sem a pc-kedő
kisujjeltartást, sem a felsőpolcra kapaszkodott prosztóelitbohócokat, sem az alulról
induló indulati beszariságot.
Többek között a mindenekellenére való cigányhibáztatás, úgynevezett buzivá vedlés
morfológiája , fizikális családi és trollszintű verbális erőszak úgy kap ebben
a kötetben is irodalmi szószedett-vedett sallert, hogy Kosztolányi és Karinthy is meghajolna az interpretálás
előtt, holott az ő nyelvezetük úgymond irodalmiasan magasztosabban szólott majommagyarkám, már ha teccel érteni a mihezképesenezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése