2016. július 25.

Tóth Krisztina : Világadapter



Legtöbbször nem érzek késztetést, hogy az éppen forgatott verseskötetről írjak. (kivéve ha a kerettörténet említésre méltó) Nekem maguk a versek egyre inkább amolyan személyes dolgokká válnak, amik kettőnkre tartoznak. Persze baráti körben szívesen beszélgetek róluk, de ahhoz kell egy bizalmi viszony és interakció.


Amiért ez a kötet mégis ide került az pedig egy örömgazdag megélt pillanat, amit viszont szívesen osztok meg másokkal is.
Egy író-olvasó találkozó alkalmával többek közt a kötet címadó, Világadapter c. versét olvasta fel a publikumnak Krisztina, amikor is megtörtént a csoda és egy cinkosan összekacsintós pillanatban összeért a költő és a hallgatóság a vers tér-időben.

Nem tudom hogy tudatos volt e részéről, de éppen egy olyan sál volt rajta, aminek a versbéli szereplése, pontosabban a tárgyiasult versmomentum felismerése nagyon valóságossá, sőt közelivé hozta a verset, de az mindenképpen egy olyan pillanat volt, amiért érdemes találkozni a szerzőkkel, tőlük hallani a saját verssé formázott történetből átszüremlő hangulatot, amitől egy kicsit személyes, egy kicsit a másodtörténetétől - jelesül a jókor jóhelyen hordott sáltól- a miénk is lesz egy egy vers.

Ez olyan lett.

Nem mellesleg (és ezen a ponton a korrektség kedvéért elfogultságot jelentek be) nagyobb részben jó versek. mai, élő, értést adó közelség (legalábbis nekem a többszörös közös párhuzamunk okán), szeretni való a gyászterhes szomorokkal és a játékos hangulatokkal együtt.



Ez egy jó interpretációja a versnek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése