Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Már most szólok, hogy kezdetekben igen csúnyabeszéd következik, amitől nem tekintenék el, mert így van szimbiózisban a könyvvel, amit erősen ajánlani akarok. Ezért megkérem a magzatukat óvó szülőket, hogy tereljék el gyermeküket ettől az ajánlóról, továbbá a szülői kontroll léc alatt átcsusszant , de a gyermekségükben ártatlanul maradni kívánó kiskorúakat, hogy most ugorjanak egyet. Köszönöm a megértést.

Aki nem szereti a hosszút annak itt egy extrarövid verzió:

Kis magyar ígymegyez , kis magyar forróvitzet a kopaszra, kis magyar kérdő monda?, kis magyar odamonda.

Itt meg egy extra nélküli rövid:(ez már erős szavakkal!)

Hazai vonatkozású rencerbetekintő anekdotokra osztott történetkék , amolyan elkurtukelvtársak idősíkban, EP stílusban megerőszakolt mondatkölteményekben reflektálva mintegy halmozottegybekérdezgetőségében megállapítva a kijelentenivalóságában kijelenthetetlent, de nem felületesen összebaszva azokat.

És akkor a bővített verzió azoknak, akik nem rettennek el a fejezetre osztott alaposságtól.

I. 
A látszat ellenére annyi ebben a pornográfia, mint a vásári fallosznyalókában az erotika. Groteszkül , visszataszító.

Magas felütéssel indul a könyv, egyrészt az idézetek által, másrészt a megidézett szocialista titkárnőabajgató ofiszpornó és egy fitymaszűkület háziorvoslásával induló érvényesülési érettség(i) vizsga jellegű vizeslepedő kiteregetés piktografizálásával.

Majd újabb képi performansz, ahol is betekintve a fedő alatti fazékban forgó feketelevesbe, egy asszonyi bőséggel megáldott házaspár szűkítiaz összejöveteleiket és bővítik a nászi létszámot a női vonatkozásban, de ezen bővítések szűkítése érdekében alizomtornaórákat veszen az elsőszámú asszony, hátha realizálódnak a bővítmények.… Pornografikus házistatisztika ama tradicionálisan kötelességnek nevezett kedvtelésről, és az az iránti viszontnyúlások viszonyulások okán átcsapott duhajéletmódváltásba. (nagy akarásnak ilyen-olyan nyögdécselés a vége. Persze akkor úgy nézett ki, ennek sosem lesz vége)

A kikívánkozóknak is csak egy politikailag összefogdosott érintett odaadás az esély, ezen kívül csak a határőr/kalauz apjafasza jutott vagy előre ihattak a hazautazó cserediákok előbőrére. Szép kilát(ogat)ások.

Persze a pornográf panír alatt ott lüktet a megafallikus méretű felláció, ami a történelem franciaágyának a lábvégében, ennek az elcseszett időbe és kurvavilágba született pór(nó)népnek jutott. Akik meg kiláttak értelm(iség)üknél fogva a nagy seggek mögül, gyáva megalkuvásukban inkább benyaltak. Aki meg másképp nyelvelt, arra erőszakilag ráült ama nagy valag.

II. 
A következőkben belelátást kaphatunk a szép giccsszínekben pompázó, idealizált, aranykeretes képbe megfestett jóság(os) idők jóságosan puritán hajanincs fejenagyjáról, meg az udvari népirül terjedő szájbólszájba anekdótokba.

Jó vót e az a népeknek? Á, vót ott minden csak jó nem, de erről mélyen hallgatott mindaz, aki nem hitt a népmesékben. Ha meg a legkisebb királyfi beszót a nagy kardoskodós hevibe, lett is csúfos vége izibe. Így vót, igaz is vót, úgyhogy az interancionalista tapasztalattal nem rendelkezők óvakodtak a túlkapós történetírásokat kétségbe vonni, amíg el nem szaladott felettük a mindentmegszépítő hüvelykujjszorongatós idő. Addig meg örűtek amíg vót minek. Alig vót minek. Na így örvendezett az istenadta népi demokratika a boldogság kéklő búzakalászfonatos ege alatt..

Persze az is megtörténhetett ebben a szocialista erkölcstől duzzadó időkben, hogy a megfáradt munkásparasztértelmiségi vezetőosztály pihenésre elbarikádozott vízpartján a puritánságot olyanképpen értelmezék vala, hogy a feredőzéshez a ruházatot is megspórolva, pőrén élvezték a napsugarak által (is) simogatott munkásasszonyok pihenésre omló domborulatait. Azok meg nem idegenkedtek a megvesszőzéstől, hisz mind tudták, a cseh típusú faházak luxusában megbúvva, hogy vesszőzés nélkül nincs előmenetel. Persze mindezt a központi kilengést takarosan óvva a kíváncsi kapitalista, meg népi szemek elől.

III. 
(Meg)Világ(osodás) kérdései egyesüljetek.

A kérdéseket nem a felelet igénye generálja, hanem a válasz nemismerete. 
Vagy nagyon is ismerete? 
Ki kérdez ma? Ugyan az, csak most demokratikusan vágják szájon a grammatikailag komponált válaszok? Lassan mindegy is mikor mi a vonalmente? Mert meg van tanulva, hogy a mit kérdez maga a válasz? Esetleg kap fogni egy kis vajszínű árnyalatot? Függően, mikor ki köpüli?

Úgy jártunk, mint a helyi érdekű vasúton, ama alhasi történésben részesült egykezesre hangolt hűhakedvezményezett, akit, amikor már éppen jó hangulatba meredezik, meglepődve tapasztalja, hogy odahajítják a kültelki regulázóknak önérdekből való elárulás következtében. Még odaszólnak elmenőben, hogy vigyázz, és akkor ide oda csapódva az utazók között sehol sem látják szívesen, hát megy még egy kört. 
??? 

IV. 
Kiragadott mini parafrázisok valahonnan kitartva vagy valahová betartva, de így is kereken gurulnak a maga kiragadottságukban, fejezetbe beleragadtan, bővített bonmotként.

Vége. Vége?