2015. június 11.

Rakovszky Zsuzsa: Fortepan

Nagyon megörültem, hogy Rakovszky Zsuzsa újra verseskötettel jelent meg.  
Szeretem a költői attitüdjét. Modern de nem annyira, hogy ne lenne mégis hagyománykövető, válogatottan érthető nyelvezettel. Annyira a jelenben tud lenni a szöveg, hogy (ez igaz a prózájára is), hogy nagyon plasztikusan látható olvasás közben, mert minden most van. Élő retorika. A megjelenő belső kép és a hozzá megszólaltatott hang nagyon együtt van.
Kedvelem a prózáit is, de nekem ő elsősorban költő. 
Miért? Hát például ezért a korbarát letisztultan balladai verséért.
( bocs, hogy így, de nem gépelek. kattra olvashatóvá nőnek.:)  



















































A másik részben pedig életre kel a költői kép

Hangot kapnak az állóképek címkefelhői , és szóalakban a versek elindulnak, folyamatizálódnak, pillanatra megállnak, majd újra megiramodnak, szétszélednek, hogy amikor minden hang a helyére kerül, visszatérjenek a kész kép összhatásához.

(Erdős Virág Trabantfejű nő-je is hasonló képalapú koncepción alapul, bár ott adott a képi látvány is nem csak a címkék, szavak és persze más hangon , játékosabban szólal meg egy Szilágyi Lenke fotó)

Rakovszky Zsuzsa a szívem csücske.

ízelítőül :
címkék: lakótelep, filmklub, reménytelenség

A nyári dal gyorsan lecseng, az éden
megtermi végül a tapasztalat
férges gyümölcsét október ködében,
örök-egyforma szürke ég alatt,
még látszik a józan nappali fényben,
mindaz, ami a kertből megmaradt:
néhány kiszáradt kaktusz a sarokban,
s a tudat: minden úgy marad, ahogy van.

Ez a kényelmes kétségbeesés
és ízetlen öröm évtizede.
A múlt kimúlt, nincs más csak jelen és
a köznapok kopár nagyüzeme,
a lelkekben kollektív feledés,
a strandokon rágógumi-zene,
fényszennyezéstől vibrál fenn a mennybolt.
A szex kényelmes és veszélytelen sport.

A kor lelke sima és szögletes,
a létező beton és téglalap.
Minden múltból maradt fölösleget
végleg lepörköl és -fonnyaszt a nap.
Az élet végtelen lakótelep,
színes erkélyek, satnya fák alatt
gyes-neurózisban szenvedő ifjú nők
tolnak gyerekkocsit a kis ABC előtt.

Mező, ledózerolt nyomornegyed
helyén, mintha a földből nőne, kocka-
házak sora, a háttérben hegyek,
fuvolás lány, a béke terrakotta
szobra, a törpe téren sárga gyep,
a járda mentén foltokban kikopva,
a Skála Áruház reklámja ég az égen,
a vásznon Bunuel, Pepsi light a büfében.

(Emlékszel még, ha emlékeznek ott,
ahol te vagy, a régi szép napokra?
Mikor akárha tiltott vagy lopott
gyümölcs-ízlelni jártunk filmklubokba?
Aki külföldön járt, pornólapot,
szamizdatot hozott haza, a dogma
vedlett oroszlán, de volt még foga,
bosszantásának még volt pátosza.

Hogy éltünk akkor, emlékszel vajon,
pár négyzetméteres albérletekben,
ahol penész lilállott a falon,
egymással még, de mással képzeletben,
hervadni kezdett már a zöld vadon,
a lét egyetlen végeérhetetlen
várakozás a szürke télvégi ég alatt,
sínek mentén, ahonnét nem indul több vonat.)





5 megjegyzés:

  1. Én nem vagyok egy versolvasó ember (sajna....), de ezeket végigolvastam és nagyon jó volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, eddig se volt időm festegetni, most meg még vakáció is van, itthon mindkét gyerek, szórakoztathatom őket álló nap :)

      Törlés
    2. Rettegek is tőle :)

      Törlés