Ménes Attila: Nyugati utcai rémtörténetek

A könyv első részében egy szűk populáció hétköznapjai vannak fellazítva éterrel, hogy a nehézségek könnyedén groteszküljenek bele a végnélküli továbbisvanba. Örkény egyperceseit idézte fel bennem, csak itt nincs virágos rét meg kacagás. Vannak helyette rémesen elfuserált emberi pacák. 
 Tarsándoros miutcánkkal szürkítve a groteszk.
A második részbe viszont nyomott még Ménes Attila egy palack héliumot, mert ahogy ott szálldos a felhőbe botladozó álmokon ólomcsizmában, úgy képtelenség lenne legalább 100 lufigőz nélkül csapongani. 


"Ez egy nagyon fontos látogatás, suttogta ijesztő arccal a Potentát. De ehhez mi úgysem értünk. Po-li-ti-ka, szótagolta a Potentát, a mi tisztelendőnk. Társadalmi összefüggés! Viszonylatok! A mecenatúra fortélyai! Még más érthetetlen dolgokat is beszélt, aztán bejelentette, hogy ünnepséget szervez, ha megjöttek a Kovalikék, tulajdonképpen karnevált, mondta széttárva karjait, színes forgatagot. Megvárta, míg üdvrivalgásunk elcsendesül, ekkor már sokkal jobb kedve volt, és beígérte, hogy javít a körülményeinken, a kamatterhek enyhítéséről beszélt, mire megint csak megéljeneztük."