Grendel Lajos: Az utolsó reggelen

…és végül oda jut, hogy magyarázni kell, hogy hogyan jutott oda. Magyarázni annak, akiről előtte nem is tudott, hogy van, és utána sem fog tudni, hogy hol van. Egy semmiből előbukkanó unokatestvérre zúdítja az életének a kiragadott részleteit, ahogy a többpólusú, kényelmes szerelmektől eljut a reménytelen, de valahol mégis így akart örökös várakozásba, ami álságos értelmet ad a semminek vagy egyenes út a szirmait hullajtott főbérlő, Piroska néni légypapírszerű kitárt karú alternatívájába. Reménytelen, visszatekintős életregény. 
Közben meg ilyen elejtett, nemzetiségi együttélést feszélyező párbeszédek hullnak ki a könyv lapjai közül. ” Ha Szlovákiában éltek, én szerényebben viselkednék. Magyarán, befognám a számat. Vagy szlovák lennék. Nem olyan nagy tragédia szlováknak lenni.” 
Meglepett Grendel. Nem erre számítottam, de ez a jobbik verzió.