szumó balerina

Szögezzünk le valamit az elején. Amikor valaki úgy kezdi a történetet, hogy ez egy ismerősöm ismerősével esett meg, akkor teljes bizonyossággal lehetünk afelől, hogy az elhangzó eset éppen a mesélőről  szól.

Tehát egyik ismerősöm ismerőse mesélte a napokban……

Elhatározta a kedvesével, hogy a sok munka után rájuk fér egy kis lazítás. Elvonultak a világ nyűgei elől egy kis időre mindenféle civilizációs ártóeszközt maguk mögött hagyva, úgymint telefon, internet, kisállatok, kölkök.

Jól is alakult minden, bár a spontaneitásra volt bízva a történések alakulása, és ahogy ez lenni szokott be is vált a majmeglássuk szisztéma.

Nem is mennék bele részletekbe, mert az igazán csak a főszereplőknek jelentene szórakoztató olvasmányt, de az érintettek személyes részvétele okán ez teljesen felesleges írott formába adni. Be van az épülve a tudatba meg a szívbe és ott fejti ki a szellemi és lelki szépavilágszövetépítő gyógyhatását.

De akkor kérdezheti bárki mi a nyavalyáért klimpírozok ide.

Mert mégiscsak történt valami, amit szeretnék a világba kiáltani, jelzem nem kis büszkeséggel.

(Na jó leleplezem magam. Mégsem egy ismerősöm ismerősétől hallottam, ha valaki még nem jött volna rá. ehhe ehhe)

El kellett mennem ahhoz a lakóhelyemtől távol eső tájra, hogy új oldalamról ismerjem meg magam.

Igen. Tudja meg a világ, hogy már-már a feledés jótékony leplébe burkolt sosemvolt egykori balerina tehetségem tört felszínre egy nem várt szituáció során.

Mindenkit kérek, hogy a tüllszoknyát és a balettcipőt ne is próbálja társítani a leírt képhez, mert egyrészt olyan méretben kereskedelmi forgalomban nem kapható, ami megfelelő lefedettséget biztosítana a sziluettemnek, másrészt félő, hogy halálos adag nevetőhormon túladagolás lépne fel a nevezett kép gondolati kivetítése folyamán.

Bár ha jobban belegondolok lehetnék a világ első szumóbalerinája. (Hm.. ezt levédetem alkalomadtán)

Izé… megint sok a duma mi?

Na akkor most felvázolnám a konkrét esetet.

Napsütés, madarak, panoráma. Enyhén lejtős sétaút, trendi murvával meghintve.

Én nagy elánnal magyarázom éppen a kedvesnek, hogy micsoda szépségek vannak a világban, még a folyamatos médiariogatás ellenére is, miszerint itt a világvége , meg fogunk dögleni, kihal az emberiség, miután kipusztította (megette) a körülötte levő élővilágot(igen a vegák is okozói a növényvilág módszeres irtásának. Mert aki képes agave levelet enni, az előbb utóbb lelegeli az esőerdőket is)

Szóval ilyen meghitt beszélgetésbe merülve  elkövettem azt a hibát, hogy megfeledkezve az egyébként nagyon fontos biztonsági szabályokról, mint lejtő-murva-simatalpú lábbeli együttes kohéziós hatásáról, a térgörbület és lépésóvatosság tapadási együttmutatóiról továbbá a mozgáskoordináció biztonságtechnikai alapszabályának fontos eleméről, az egyen-súlykiegészítő  kézievezés fontosságáról. No mindezeket butamód feledve egy minutumra átadtam magam a pillanat adta érzelgős tér-idő hullámnak.

Hiba volt.

Az univerzumban az én stabilitásomért kijelölt felelős, megszegve minden valószínűsíthető szabályzati előírást, egy pillanatra megingott mert talán szintén elhomályosíthatta az óvó tekintetét a védence lelkiállapotából eredő rózsaszín köd.

Na ezt a hanyag másodperc töredékét használta ki a gonosz és bekövetkezett az, ami determinálva volt már az előzményként definiált történéssort tekintve.

Amikor meghallottam a szinte gúnyosan csikorduló kavics hangját a talpam alatt, még felsejlett bennem, kozmikus sebességgel, hogy nagyobb figyelmet kellett volna tán fordítanom áginénire, aki a fizika azon részét igyekezett belém plántálni ami összefüggésben van holmi centrifugális erőkkel, egy Galilei nevű fickóval, gravitációval,  kauzális törvényszerűségekkel és a légáramlatokban rejlő kihasználatlan felhajtóerőkkel.

De mindez már késő bánat. Szinte nagyképernyős plazmavetítésben zajlott le a hipotalamuszom hátsó lebenyére, önmagamat külső szemlélőként tekintve kivetítve  a jelenet.

Egy spontán és esetlegesnek tűnő mintaszerűen leszorított lábfejjel előrerúgtam a haladásnak megfelelő irányba, miközben kezeimet mérlegtartásba emelve igyekeztem a gyakorlat esztétikai jellegét fokozni. Ám ekkor meggondoltam magam és egy szépívű bicskamozdulattal felemelkedtem a talajról a karmozgásomat a stílusváltáshoz igazítva kezdő ragadozó madár módjára kitárva iparkodtam az aerodinamika törvényeit kihasználva annyi levegőt alászorítani, hogy az megtartson  és vitorlázó repüléshez hasonlatos módon tartsam magam a a gravitáció ellenében. Ám éles helyzetfelismerő képességemnek köszönhetően ráébredtem hogy a paplanernyősöknek sem sikerül mindig ez a technológiai megoldás és hogy elkerüljem az ilyenkor szokásos zuhanóesést izmaimat (höhö) az elrugaszkodó  gazellától ellesett módon próbáltam tejsavtúltengésre késztetni (éljen a NatGeo népművelő hatása) és így a határozott ívű zuhanást felváltani egy dinamikus szökellő mozdulatra. Sajnos már valószínűleg túllendülhettem azon a ponton amikor még a gazellatechnika alkalmazható lett volna, ezért újra módszerváltásra kényszerültem. Átvillant az agyamon, hogy bezzeg Anettkának könnyű, mert egyszerűen csak a jól begyakorolt súlytalansági állapotba transzcendentálná magát, azonban én nem kaptam sem nevadai sem bajkonuri kiképzést. Úgyhogy maradt a jól bevált népi módszer, miszerint belenyugszom az elkerülhetetlenbe , és mintegy tompítandó a földet érést a halványuló emlékeimből elővizionált rambó sorozatból ellesett bozótharcos módozattal teszem kockázatmentessé azt.

Na most vagy az idő tompította meg az emlékezetemet vagy valami kalóz vágott verziót láthattam de akkorát tanyáztam, mint annak idején Katarina Witt, egy elhibázott dupla leszúrt rittbergert követően.

Viszont legalább megtudtam, hogy mi a különbség a spárga és a mezei kötözőzsinór között. Az utóbbi nem okoz heveny izomrándulást.

Most csak abban reménykedek, hogy bár a remek fényviszonyok és a műszaki eszköz rendelkezésre állt többeknél egy remekbe szabott amatőr film elkészítéséhez, talán lesz olyan humánus az, akinek sikerült megörökíteni a –lássuk be cseppet sem hétköznapian kivitelezett gyakorlatot-, hogy nem találja méltónak arra, miszerint a gumicsizma.hu oldalra felhelyezze a népi humor kategóriába.

ui.: ha mégis, a jogdíjra igényt tartok

Amúgy köszönöm gyógyulófélben vagyok. Már járni is tudok.