Jó-jó Nesbokám, csak ez kevés már tőled. Meg túl hamar perfektre kerekül. Persze van benne piszok, szenvedés, cukiság meg csavar, de valahogy nincs úgy odatéve mint a Harry sztorik vagy A fiú. ( A Vér a havon-t inkább nem is említem. Megbocsájtottam) Neki kellene feküdni ezeknek a történeteknek és olyan alaposan kidolgozni ahogy azt tőled megszoktam. Nem lebaszás ez, csak gondoltam ha már úgyis minden könyvedet megveszem és olvasom, akkor ennyit elmondhatok neked, mint egy régi cimbinek.
Mert lássuk csak.
Van a kisstílű drogkereskedő, aki belecsúszik a nagyok játékába ahol el is lehetne kényelmesen, mert hát a nagynevű főnöke híre éppen elég, hogy ne kelljen durvulnia egy egy pénzbehajtáskor. Igen ám, de nincs ingyenebéd a rosszfiúknál sem, úgyhogy eljön a pillanat amikor a bűnfokozaton egyet lépnie kell. Hát Jon inkább lelép. Már ez a lelépés sem ingerli az alvilági köröket megbocsájtó jovális mosolyra, na de amitől igazán betorzulnak, az az, hogy Jon magával visz némi drogot és készpénzt a főnöke készletéből.
Itt aztán jön a világsegglyukába való elbújás, ilyen-olyan gyötrő rémlátomások és persze a cuki gyerek és a dögös, de testi lelki sérült csaj és az éjjeli nappal megvilágított lappföldcsücski falu fura belterjes lakói.
Ezek az elemek nem is rossz konstellációt alkotnak egy Nesbo könyvhöz, csak az a fránya magas elvárás ugye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése