2014. május 12.

Szabó Magda: Az őz

Ha van a pusztító emberi megtörtléleknek mérgezően gyilkos ereje, akkor ez a regény egy atombomba, sokáig terjengő mérgesgáz felhőt okádó kipárállással. 
Utoljára Dosztojevszkijnél éreztem hasonló, feszülten kitörni vágyó menekülőkényszert az olvasás odabilincselő fogságából. 
Figyeljünk a gyerekekre, mert amibe ott beleragadnak, abból kitörni képtelenek lesznek. Hiába az ön és környezetpusztítás, a szembehelyezkedés, a dacos rombolás. Nincs, nem lehet az a kilátástalan, nehéz helyzet, aminek a feldolgozásához a tapintható szeretet, odafigyelés ne adna töltetet a későbbi, ilyen-olyan, de az esetleges negatív impulzusokat pozitívba átlendítő és ezzel egyensúlyban tartó belsőritmus alapú élésre. 
Jaj, és újra csak jaj. 
Hogy bírta ezeket a mondatokat leírni Szabó Magda anélkül, hogy beletört a szíve, lelke. 
(újabb tisztelethullám tőlem, neki)

3 megjegyzés:

  1. Fú Hari, most kedvet csináltál megint... pedig én ezt úgy félredobtam már, kétszer is, pedig annyira akartam olvasni. Egyszerűen nem bírok túllendülni az elején, nem tudom kikről beszél, érthetetlen. Pedig szeretnék én is összetörni tőle.

    VálaszTörlés
  2. olyan mint a dió. fel kell törni, hogy megtudd mi van benne:)

    VálaszTörlés
  3. Hmmm. Ünnepélyesen diótörő kalapácsot kell ragadjak... :)

    VálaszTörlés