Lehetne akár nemzedékregény is. Nem úgy, mint a Gépnarancs, bár az elején nagy volt az áthallás, de itt nem egy , már visszavonhatatlanul a velejéig romlott emberről van szó. Vagy akár Loe űberkorpuszregénye a
Naív. Szuper (ami mellesleg számomra inkább írás alibizés volt, mint igazi írás), mert ez a könyv felette áll a
jókönyvmércén, még akkor is, ha mellé tudok sorolni másik ötöt, amihez mérten olyan mintha.. . Lehetne Zabhegyező is, de nem. Pedig talán a legközelebbi , ha már hasonlítgatok. A kiüresedettsége okolatlansága miatt. De Kerouac is feltalálta már előtte ezt az életérzést, ami a körülvevő társadalmi trutymó mindentagadásán alapulva sodródik a semmi felé, de inkább megadom Ray Lorigának azt a tiszteletet, hogy önmaga miatt ajánljam a könyvét, mert az írásmód a narráció egyedisége okán megérdemli. Furmányosan klassz, ahogy a mesélő személye a sokadik hatványon van a főhőshöz viszonyított kapcsolódások terén. Aztán ott van a rövid vágásokkal feszesre írt szemszögek váltása a történetsíkban. Tényleg élvezet együtt csapongani a mesélővel. Maga a sztori elég egyszerű…nek tűnik, pedig benne van a mai társadalmi
semmiérték minden lerázhatatlan ragacsa, ami odatapad az emberhez és szinte levakarhatatlan. Hacsak nem egy véletlenül talált pisztollyal.
Így már régen kedveltem meg egy gyilkost, még akkor is, ha egyébként messze áll tőlem ez a sodródó , önmaga vezérművét eleresztő életszemlélet. De töltekezés és cél híján megértem. De csak a motiválatlanságot , nem a kivitelezést.
Azonkívül, hogy szívesen, azon rágja magát, hogy akkor most tetszik-e, vagy mégsem, vagy izé. Legközelebb ezt nézzük filmen, nem a bajszost ;)
VálaszTörléstetszett. olyan, amilyennek mondtad. simán jó.
VálaszTörlés(fenn van a filmnézős listán)