Parti Nagy Lajos: Mi történt avagy sem

Hétköznapi szituációsgyakorlati emberkedések Parti Nagy módra.

Pattanásig feszített valóságsók. Az a vicces ebben a novelláskötetben, hogy baromira szomorú, hogy egyáltalán nem vicces. Ha nem lenne Partinagyon Lajosítva a nyelvezet (icegmód rikítóan kiemelkedő stílusilag  hogyanozva ) azt is hihetném, hogy egy színvonalvesztett sajtótermékekből összeollózott heti híranyag. Mert ekkora tahó, unott, tudatlan,okoskodó, érdektelen, ítélkező, előítéletes, kisstílű, kishitű, önhitt és a továbbisatöbbi jelzős, akikké váltunk itt a nagyvilágiasság közepében. Mi Magyarok (is). Az előző regényei is jó mélyre nyúltak a kondér aljába, de tán még nem késő drága Magyarjaim! Legyünk már partinagynegatívok. Muszáj nekünk táplálni a tollhegyét feketetintával? Valakik állítsuk már  meg Parti Nagyot,egy bézbólütővel  egy kis társadalomcuzammeni jólmüködéssel, mert még a végén mindent kitálal*, ha eddig még nem tette volna.  De persze tette. Mint most is. Mert ez olyan. Ez teszi (a dolgát). Ír. Rólunk. Aztán meg meg kell hogy sértődjünk feszt, mert azért a látszatra meg ugye. Hát nem? Vagy már azt sem?

*Mondjuk én sorban állok a csajkámmal, hogy mindenképp jusson belőle.