B I-t azért is jó olvasni, mert van egy
hétköznapi értelemben vett emberközeli nívója a könyveinek, mint ahogy ennek
is.
Úgy informatív, hogy nem megterhelő adathalmazokkal vagy száraz történelmi felsorolásokkal van teli, viszont a személyes hangú történetekre felfűzött, historikus és valós eseményalapúan visz egy kört az elmesélni kívánt kor és környezet kisvasútján.
Itt gyűjtött össze egy csokorra való történetet, anekdotát a kor neves építészeivel, fotográfusával, irodalmáraival, művészeivel, jeles és sajnos jeltelen ikonjaival, akik a könyv bevezetőjében említett zsidóságuk okán kerültek egy kerettörténetbe.
Úgy informatív, hogy nem megterhelő adathalmazokkal vagy száraz történelmi felsorolásokkal van teli, viszont a személyes hangú történetekre felfűzött, historikus és valós eseményalapúan visz egy kört az elmesélni kívánt kor és környezet kisvasútján.
Itt gyűjtött össze egy csokorra való történetet, anekdotát a kor neves építészeivel, fotográfusával, irodalmáraival, művészeivel, jeles és sajnos jeltelen ikonjaival, akik a könyv bevezetőjében említett zsidóságuk okán kerültek egy kerettörténetbe.
"A kávéház sziget, ahol még élnek a szabadság emlékei. A presszó kis asztalaival, a teljes elhülyülés előjátéka."
"1943. október 26-án Rónai Mihály Andrással indult a taxi felé, kivételesen a Vígszínház kávéházból, amikor a Berlini téren megállt egy pillanatra: – Az isten bassza meg, most meghalok. És meghalt." [Reinitz Béla]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése