"Kisebb felzúdulás támadt amiatt, hogy a mai hatalmasok hazaárulónak minősítették az ellenzéket, tehát minimó kalkuló a magyar nemzet felét.
Pedig nem olyan nagy szégyen az. S nem is az első eset az e századi magyar históriában. Aminek azt a néhány kevés lapját, amit szépnek lehet nevezni, jobbadán ők írták, a hazaárulók.
Tulajdonképpen jó érzés, hogy ha elkezdi böngészni akárcsak az e századi nagy magyar hazaárulók névsorát az ember, bizony a bőség zavarával kell küzdenie. Ezen hevenyészett munkát tehát ki-ki folytathatja, bővítgetheti olvasottsága, tudása, jó kedve szerint.
Ami rögtön eszembe ötlik, hogy Ady publicisztikája teli van mindenféle hazaárulók védelmezésével.
(…) Vázsonyi Vilmossal kapcsolatosan azért kellett Adynak cikkeznie, mert a jeles polgári liberális egy debreceni gyűlésen azt találta mondani, hogy az iskolákban nem elsősorban a törökverő Kinizsi hőstetteit, vagy a meglehetősen szorgosan és mindenkit öldöklő kurucokat kellene például állítani az ifjúság elé, hanem elsősorban a magyar szellem nagy embereit. E beszédében Vázsonyi használta ezt a kifejezését is: kultúrbestia. Nosza lett nagy felzúdulás: A hős Kinizsi kultúrbestia!
Ilyet csak egy idegenszívű tudhat mondani.
(…)
De hát osztozott a hazaáruló sorsban Ady is, és Bródy Sándor is ekkor.
Több ezer hazaáruló hagyta el aztán az országot 1919 után, köztük Balázs Béla, Déry Tibor, Gábor Andor, Hatvany Lajos, Illyés Gyula, Kassák Lajos, hogy az ős-szociáldemokratákról és kommunistákról most ne is szóljunk, hisz ők ab ovo voltak a nemzet ellenségei.
A maradók között is olyan hazaárulók kerültek, mint Bródy Sándor már megint, vagy Móricz Zsigmond, Kodály Zoltán és Babits Mihály, utóbbi kettő katedrájától is megfoszttatik a magyarság ellen elkövetett bűnök miatt. (S ne feledjük: Babitsot istenkáromlásért is elítélte magyar bíróság ekkorra már.)
(…)
Tanulságos lehet manapság Hatvany Lajos pere. (Bényei Józsefnek a magyar írók perei című munkájából is lopok.) Ö az emigrációból egyenesen a börtönbe tért haza 1927 végén. (Letartóztatása ellen csak olyanok tiltakoztak, mint Einstein és Thomas Mann, de hát egy független magyar bíróságot nem befolyásolhattak efféle kozmopolita, globalista mikiegerek.) Hatvany ellen is az volt a vád, hogy külföldön megjelent írásaiban megrágalmazta Magyarországot, s azon mesterkedett, hogy a külföldi – tehát ellenséges – hatalmakat valamiféle magyarellenes összefogásra és akcióra sarkallja.
Az istengyalázó, szeméremsértő, gyűlöletet fölkeltő, a magyar nemzet megbecsülése ellen ténykedő József Attila pereiről tud – talán ma még tud – minden végzett magyar középiskolás.
Lehet-e magyar írónak büntetése nagyobb annál, mint ha rendeletileg kitiltják művét valamennyi magyar iskola könyvtárából. Ez történt 1943-ban Szerb Antal nevezetes, ma is nélkülözhetetlen, és mellesleg Erdély-illatú, hisz oda született, irodalomtörténetével. (És nem német nyomásra történt, hanem magyarra sajnos.)
A vallásgyalázó Radnóti Miklóst, miután a nemzet magából kivetette, egy szegedi utászbaka vetette bele az enkézzel ásott gödörbe.
(…)
S zárja most a hevenyészett sort, amelyből a nevek, istennek hála, százával, ezrével kellett kimaradjanak, Bartók Béla, aki nem volt hajlandó a Hitler adta területgyarapodásoknak itthon örülni, de inkább önként kizárta magát a hazaárulózó „hazából”, hogy keserves emigrációban pendüljön meg lelkében a zsidó nóta, miszerint Magyarország szép és gyönyörű."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése