2013. december 19.

Irvin D. Yalom: A magyar macska átka


Szerencsére nem ritka, a manapság nagy számban kiözönlő kóklerkönyveken túl,  amikor egy a területén elismert szakember  élvezetesen tud írni a szakmájának a tanulságos eseteiről, ami épülésére lehet a mezei olvasóknak. Yalom ilyen. Azon túl, hogy közel áll hozzám az ő terápiás hitvallása (nem módszer), miszerint a kizárólagos személyes kapcsolat és a feltétlen bizalom a legfontosabb a terapeuta és a páciense között, és együtt kell fejlődni a vágyott eredményért, azon túl minden elismerésem, hogy az esettanulmányait irodalmias stílusba tudja önteni. Ezek a novellásított esetei is bizonyítják, hogy van bejárható terület a szakember és a szakirányú népművelő-tudósirodalmár-tudományosismereterjeszés között. Mert ez, az emberek felhőtlen köz-, és önérzőségét gátló felszabadítás is tudomány, még ha nem is lehet az egyedisége és a pillanatnyisága okán a mai értelemben használt tudománykritériumokkal definiálni, persze a nagyszámú esettanulmányok konzekvencián túl.
A könyvben megírt esetek igen élvezhető nyelvezettel és stílusban íródtak. (valószínűleg a fordító is hozzátesz ehhez) Bár nem egyformán tartotta fenn az érdeklődésemet, de ez valószínűleg a feldolgozott témák hozzám közelállósága végett lehetett így. Az utolsó, címadó eset pedig egyértelműen bizonyítja, hogy van keresnivalója Yalomnak ebben a műfajban. Kiváló írás született a terapeuta, a páciens, a pácienshez köthető szorongást okozó személy és annak a családi legendáriumba hajló mágikus történetéből.
De annak ellenére, hogy fentebb írtam, nem egyformán kötöttek le a részek, nagyon ajánlott könyv ez mindenkinek, akit kicsit is érdekel a lélekgyógyászatnak az a szegmense, ahol nem kézrátétes esetleg közhelyparádés hókuszpókuszozás vagy nem a kemikáliával elnyomott, szedáción alapuló gátakat felszabadító, emberközpontú tudása érvényesül.

Ami személyes élmény, érdekesség ennek a könyvnek az olvasása során, hogy a párhuzamosan olvasott Ulickaja önéletrajzi kötetben, több összecsengő dolgot fedeztem fel, és ez nagyon jó érzéssel töltött el, mert szeretem, ha a könyvek kommunikálnak bennem.

2 megjegyzés: