A könyvbéli levelezés, két művelt és toleráns,
ám a másik világnézet iránt kíváncsi és nyitott ember párbeszéde. Érdekes. Sok
olyan kérdést nyit meg, ami engem is érdekel és olyan választ ad, amit
elfogadhatónak(bár a saját kíváncsiságom kereteit tekintve kevésnek)tartok. De
a korrektség kedvéért tegyük hozzá, ez egy eleve publikálandó, megszerkesztett
alapcélzattal született levélváltás. Vannak szabott határai formailag,
tartalmilag és mennyiségileg is. Szóval ezeken a fix mutatókon belül, egész
korrekt témákat vetettek fel.
Viszont a kommentárok már sokszínűbbek voltak, engedve a személyes és olykor
sarkosabb megszólalásoknak is. (persze mindig könnyebb a kritika, vagy
értelmezés, hisz az már valami létrehozottra való reagálás és nem teremt újat.
Bár szükségszerű, ha az a kommentár releváns és van benne hozzáadott érték)
Ilyen személyesen sarkos volt például:
Manlio Sgalambro értelmezése az Isten nemjóságáról . Az akképpen levezetett témájú eszmefuttatása, hogy Isten nem lehet A JÓ, mert az ember halálát kívánja , úgy ahogy van sántít. Ugyan megidézi Spinózát* is (bár szerintem a kiragadás ez esetben inkább támasztéknak szolgál az ingatag levezetése alá), de kevésbé ideillőnek érzem. M S, egyszerűen nem veszi figyelembe azt, hogy a keresztény hit szerint Isten az örök életet kínálja és nem a halált kívánja (ahogy Ő írja) felebarátainak, még akkor sem, ha azt az emberi nézőpontból mégiscsak a halál kell, hogy megelőzze. Továbbá azt is figyelmen kívül hagyja, hogy vallási szempontból – és ha Istenről beszélünk ettől nehéz eltekinteni –, az ember nem fizikálisan a létezés, hanem a lélek, ami transzcendenciális** voltánál fogva független a korpusztól.
* Isten nem intelligens és nem jó. Hanem létező, nyers létező.
**Itt nem az Istent, mint transzcendenciát értem, hanem a fogalmat, mint a leírhatatlant.
Ilyen személyesen sarkos volt például:
Manlio Sgalambro értelmezése az Isten nemjóságáról . Az akképpen levezetett témájú eszmefuttatása, hogy Isten nem lehet A JÓ, mert az ember halálát kívánja , úgy ahogy van sántít. Ugyan megidézi Spinózát* is (bár szerintem a kiragadás ez esetben inkább támasztéknak szolgál az ingatag levezetése alá), de kevésbé ideillőnek érzem. M S, egyszerűen nem veszi figyelembe azt, hogy a keresztény hit szerint Isten az örök életet kínálja és nem a halált kívánja (ahogy Ő írja) felebarátainak, még akkor sem, ha azt az emberi nézőpontból mégiscsak a halál kell, hogy megelőzze. Továbbá azt is figyelmen kívül hagyja, hogy vallási szempontból – és ha Istenről beszélünk ettől nehéz eltekinteni –, az ember nem fizikálisan a létezés, hanem a lélek, ami transzcendenciális** voltánál fogva független a korpusztól.
* Isten nem intelligens és nem jó. Hanem létező, nyers létező.
**Itt nem az Istent, mint transzcendenciát értem, hanem a fogalmat, mint a leírhatatlant.
Na, nem akarok esszébe átmenni, csak ízelítőt
akartam adni, hogy jókat lehet vitatkozni ezzel a kis könyvvel. Aki hajlamos
vitába szállni az írott szövegekkel úgy, hogy maga az ördög ügyvédje is egyben a változtathatatlan és interaktivitást
nélkülöző szöveg alapján, az jó időtöltésnek fogja találni, aki viszont
hiábavalóságnak tekinti az egyoldalú vitát, az lehet, kicsit unni fogja mások
hosszabb, rövidebb gondolatainak a burjánzását. Hát így vedd a kezedbe kedves
olvasó ezt az Eco fémjelezte írást(is).
Szerettem ezt a könyvet, de én már csak ilyen vitatkozós vagyok.
VálaszTörlésrégi cimbik vagyunk Ecoval. hol összekacsintunk, hogy versenytbólogatunk, hol pörölünk (persze nem mérem magam hozzá, inkább megmártózok az aurájában, hátha ragad rám valami;)
Törlés