Békés Pál: Lakótelepi mítoszok

Sosem éltem olyan klasszikus lakótelepen, na de ki ne élt volna lakó telepen , aki egyáltalán élt itt bármilyen lakóközösségben. Falragaszok, firkák, liftmizéria, mindent tudó vagy mindent tudni akaró szomszéd néni meg lecsószag, kihallatszó magánélettel, tantusszal bélással működő, pár fityingért órákig beszélhető utcai telefonfülke az állandó hívófeleivel, nőiséget szimbolizáló rombuszjelképekkel meg rolling stones nyelvvel telefirkálva, balkáni mód hangos presszó bulik, összeurópai nyelven karattyoló pincérekkel, a beírogató olvasóval, mert ugye nem az internet találmánya a főállású kommenttelő, és a többiségek, a lakótípusokkal meg a hogyanjaikkal, de nem is ez, hanem ahogy vannak ezek a dolgok, mert vannak, illetve voltak, de ha a mai Fordító nem is pont úgy, meg nem is pont azt, hát mégiscsak van, mert a lakótelep az nem a kockaház, hanem akik és ahogy lakják, meg persze ahol. 

Nekem ez a könyv tetszett. Majdnem annyira, mint a Csikágó. Bár néhány résznél erős utóérzetem volt, hogy ezt már olvastam. De nem baj, mert az is jó játék, keresni a másik forrást. 
Ami még nagyon ötletes, hogy a keretek c. fejezetben feltalálta BP a könyv pip-et.