Carlo Maria Martini – Umberto Eco: Miben hisz, aki nem hisz?

A könyvbéli levelezés, két művelt és toleráns, ám a másik világnézet iránt kíváncsi és nyitott ember párbeszéde. Érdekes. Sok olyan kérdést nyit meg, ami engem is érdekel és olyan választ ad, amit elfogadhatónak(bár a saját kíváncsiságom kereteit tekintve kevésnek)tartok. De a korrektség kedvéért tegyük hozzá, ez egy eleve publikálandó, megszerkesztett alapcélzattal született levélváltás. Vannak szabott határai formailag, tartalmilag és mennyiségileg is. Szóval ezeken a fix mutatókon belül, egész korrekt témákat vetettek fel. 

Viszont a kommentárok már sokszínűbbek voltak, engedve a személyes és olykor sarkosabb megszólalásoknak is. (persze mindig könnyebb a kritika, vagy értelmezés, hisz az már valami létrehozottra való reagálás és nem teremt újat. Bár szükségszerű, ha az a kommentár releváns és van benne hozzáadott érték) 
Ilyen személyesen sarkos volt például: 
Manlio Sgalambro értelmezése az Isten nemjóságáról . Az akképpen levezetett témájú eszmefuttatása, hogy Isten nem lehet A JÓ, mert az ember halálát kívánja , úgy ahogy van sántít. Ugyan megidézi Spinózát* is (bár szerintem a kiragadás ez esetben inkább támasztéknak szolgál az ingatag levezetése alá), de kevésbé ideillőnek érzem. M S, egyszerűen nem veszi figyelembe azt, hogy a keresztény hit szerint Isten az örök életet kínálja és nem a halált kívánja (ahogy Ő írja) felebarátainak, még akkor sem, ha azt az emberi nézőpontból mégiscsak a halál kell, hogy megelőzze. Továbbá azt is figyelmen kívül hagyja, hogy vallási szempontból – és ha Istenről beszélünk ettől nehéz eltekinteni –, az ember nem fizikálisan a létezés, hanem a lélek, ami transzcendenciális** voltánál fogva független a korpusztól. 

* Isten nem intelligens és nem jó. Hanem létező, nyers létező. 
**Itt nem az Istent, mint transzcendenciát értem, hanem a fogalmat, mint a leírhatatlant.

Na, nem akarok esszébe átmenni, csak ízelítőt akartam adni, hogy jókat lehet vitatkozni ezzel a kis könyvvel. Aki hajlamos vitába szállni az írott szövegekkel úgy, hogy maga az ördög ügyvédje is egyben a változtathatatlan és interaktivitást nélkülöző szöveg alapján, az jó időtöltésnek fogja találni, aki viszont hiábavalóságnak tekinti az egyoldalú vitát, az lehet, kicsit unni fogja mások hosszabb, rövidebb gondolatainak a burjánzását. Hát így vedd a kezedbe kedves olvasó ezt az Eco fémjelezte írást(is).