2013. november 10.

Szécsi Magda: Töredéklét

Szécsi Magda nem cizellálja a dolgokat. Eléggé naturálisan ír mindig. Ami messze nem 
a divattrágárkodás kategóriája, hanem a kendőzetlenség, az eufemisztikus megfogalmazás mellőzése. Nem kellemes ilyeneket olvasni, de nem is hiszem, hogy azért íródott ez a könyv, hogy óvja az olvasó komfortérzetét. A téma élő. A karakterek hihetőek. A könyv nem tanulmánykötet, nem adatolt kutatási eredmény. Írói eszközökkel való figyelemirányítás. Magam is találkoztam (majd újra és újra) ábrándos tekintetű, Glinka kedvelő lámpakoldussal és csípőből tüzelő nemaltesti , hanem részegen is igen finom humorú, egykor intarziaasztalos, mára csavargóval, lakása miatt utcára kidobott , unokák helyett kóbormacskákat szeretgető nagymamával. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy sajnos mind ugyan ott végzik ahol azok, akiknek nincs regényes történetük , csak egyszerűen eleresztette a kezüket az akaratuk. A végeredmény ugyan az lesz. Egyfelé tartanak. A semmibe. A társadalmon kívüliségbe. Saját törvényekkel, saját igazságokkal, sajátosra teremtett, az életben maradáshoz igazított arctalansággal, embertelenséggel. És ezen nem segít egy tányér leves, vagy egy meleg pulcsi, de még a kocsiablakból kinyújtott fémpénz sem. Illetve igen, csak ettől nem változik meg semmi, legfeljebb egy nap telik el. Ennek a fajta segítésnek az értelmét mindenki másképp ítéli meg. Nem is ezt firtatnám. Azt hiszem, a könyv sem akar lelkiismeret furdalást kelteni vagy feloldozást adni az így vagy úgy vélekedő olvasónak. Viszont arra jó ez a könyv, hogy a már mindennapi látványtól rezisztenssé vált járókelő, az utcai masszából az Ember arcát meglássa. És? Kérdezheti bárki? Nincs és. Az van, amit tesz az ember. Azt meg mindenki maga a maga valóságában, lehetőségeivel vagy hite szerint. Legyen az a járdasík bármelyik szintjén, a horizont alatti (kéznyújtva kéregető) vagy éppen feletti (megálló vagy elsiető) oldalán. Valami egyetemes megoldás? Na, az nincs. Ez a bárki által megtehető dolog van, ami semmibe sem kerül. Ne ítélkezzen. Sajnos csak ennyi. 
Ha legalább egyszer végiggondolja mindezt az ember, máris adott egy esélyt a hiánycikknek számító humanizmusnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése