A látszat ellenére nem kafkai, mert ilyen alapon lehetne nem orwelli is az idő és térnélkülisége okán. (azért de. amiért mégsem az, mert nem érdemli a viszonyítást, hisz önmagában megáll ez a regényvilág) De hasonlóan mélyebb értelmet takaró. (ezzel is azonnal vitatkoznék, mert a látszat nagyrészt befelé mutat, de inkább nagyon is felszíni és kimutatható ami kiviláglik)Egy átlátszatlan ember az átlátszóak között. Persze neki kell vesznie. Mert a fals, a gonosz, az aljas nem szereti, ha van viszonyítási alap az alávalóságára. Sőt, elvárja, hogy a az átlátszóság befedje a nem láthatót is. Cincinnatus a regény történetének elszenvedője megteremti a maga kontrasztját, a színeit, a maga átjárható, de nem átlátszó világát, amit csak erőszakkal tudnak kifordítani és nem csak hogy kifordítani, de még el is várni, hogy maga forduljon ki a hóhéra előtt. Nem, nem és nem hódol be, bár a végeredményt tekintve mindegy, de a következtetést nézve mégsem. Az életet és a képzeletet csak megölni lehet, de fikcióval belakottakat egyenformásítva kiölni ...? Kiderül a regényből.
Nagyon szép szófüzérek, mondattrillákkal tarkított belső regény. Nabokov mestere ennek, legyen a téma bármilyen borzalmas a könyv nyelvezete élvezetesen gyönyörű a maga szürrealitásában. Érdekesség, hogy Lolita alakja is felsejlik az egyik Cincinnatus által belakott képzelettérben. (meglehet van egyéb utalás is, de nabokovi hiányaim ezt nem fedték fel.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése