2015. április 24.

Hát ez kabaré

Azért az milyen már, amikor egy darab előadásán előtted ül a királylány.

Elárulom. Büdös. 

De erről nem tehet, mert hát valahogy konzerválni kell még a királylányokat is.

Egyik nap furcsa kérdést kaptam. – Mondd , érdekelne egy bábszínházi előadás?
Hát mi történhet-gondoltam, legfeljebb újraélem a gyerekkoromat egy picit.

Na meg ahogy én azt ilyen előítéletesen elképzeltem!

Először is amikor utoljára ott jártam még kisdobosing kékszoknya volt a dress code. Ez ugye most több okból is kizárva. Egyfelől kinőttem, másfelől meg  a kor is kinőtte.
Nem mondom, hogy nem volt bennem némi kétkedő izgalom, és kezdtem is tudat alatt frappáns dicséreteket fogalmazni, hogy ugyan aranyos meg ilyesmi, de miért nem lesz ez nekem rendszeres program.
Már a büfébeszélgetés alatt éreztem, hogy megérte, mert ugyan a leendő előadásban még mindig ott volt a kétely, de már csak ezért a beszélgetésért megérte. Kiderült, hogy például Róma félúton van budapesti és liszaboni barátság közt és ha már mindenáron kell egy racionális cél az utazáshoz,  az legyen egy  nem eusztendert palack beszerzése egy  rom és egy katedrális közt. Továbbá és nem elhanyagolhatóan az is felszínre került, hogy  a titkos, de ezidáig evidenciaként kezelt, ebből kifolyólag agyonhallgatott női tudásról, miszerint a focit tulajdonképpen azért nézik a nők, mert  hát ölni azt manapság csak úgy uk-muk-fuck  mégsem lehet.  És ha már ölés, akkor még arra is fény derült, hogy a csöndes sötétben sem túl jó egyedül lenni egy még gőzölgő állati tetemmel. 
Zavaros? 
Így elsőre meglehet, de el kell hinnie mindenkinek, hogy ez egy alaposan kielemezett téma konklúziója, anélkül, hogy azt a majd egyórás  kifejtős szakaszt most ideklimpíroznám . Az ismert betűszámkombósan összetömörített  relativitás elméletről is elfogadja mindenki hogy sok munka van benne és használja anélkül, hogy firtatná. Nem? De! Na ugye.
(szolgálati közlemény: a pogi nem volt jó, de életmentőnek bizonyult. ezt csak annak mondom, aki ezután vásárolna a büfében. inkább a perecet válassza, továbbá ugyanitt a házi limonádé csak fantázianév és mint minden a közelemben, eléggé borulós, de nem lett katasztrófa csak néhány kósza cseppfolt az asztalon).

Szóval ott tartottam, hogy bábszínház, gyerekkor, fakanálból holleanyó meg kesztyűróka. 

Na erről szó nem volt.
 
A darabismertető füzeten volt egy napocska piktogram, amiről E állította, hogy legkevésbé lesz az napocska, és ezt a sejtését hivatott alátámasztani a +18-as  felségjelzés is. Igaza volt. De nem csak hogy egyszerűen igaza, hanem nagyon is.

Oké, Alföldi , mint rendező már eleve egy erős, vörösfényes jelzőszerkezetként kell, hogy a színházlátogatóknak jelezzen. Na de ami ott volt, arra a legvadabb képzeletünkben sem gondoltunk volna. Viszont annyira vicces volt,(igen,  Az a Kabaré  és igen, vicces. Tudom ez így  az ideológiai töltet miatt minimum furcsán hangzik, de Alföldinek sikerült megoldania, hogy méltóképpen legyen ordenárévicces). hogy ha azt mondom levegővételi problémákkal küzdöttünk olykor, akkor nem mondok sokat. (és itt nem az előttünk ülő pasi pitralonfürdőjére gondolok, bár az is megérne egy nyálkahártyaújraélesztést). A bábok nem úgy domináltak az előadás alatt, mint azt gondoltam volna, de amikor szerepeltek az annyira zseniális volt, hogy el is határoztuk, ezt innentől haza akarjuk  vinni nagylemezen dévédén. Nagy respect a két művésznek: A Schneider kisasszonyt életre keltő Pallai Marának és a Schultz urat megelevenítő Ács Norbertnek.

Naszóvalkérem. 

Nem részletezném a részleteket, pedig hát abban rejlett a lényeg, amitől összeállt az egész a klasszikus előadásérzet és az abba belecsempészett intertextuális szöveg, kép* és zenei játék, na meg persze az erős alföldisítés.

Amit viszont meg kell jegyezzek a színészek a legnagyobb örömömre nem csak hogy jól kezelték a bábokat, de kiválóan táncoltak(már ha az tánc volt),  énekeltek, játszottak.  Szóval úgy kompettül színészkedtek. Ekkora tapsot nem kis érdem manapság kiérdemelni, amit kaptak. jelzem teljesen megérdemelten.

Kitűnő este volt és kiváló szórakozás. Aki nyitott egy nemvárt formátumú élményre, annak nagy szeretettel ajánlom a bábszínház felnőtt előadásait. 
De tényleg.

És akkor tánc…illetve link:  http://www.budapest-babszinhaz.hu/repertoar/kabare  
aztán katt a galériára.


*(igen. ez nem tévedés. feltűnt andy vajna feje is)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése