Ulickaja
röviden is varázslatosakat tud. Ezek a novellái egyenként is felérnek egy-egy
felütéssel. Néhánynál sajnáltam, hogy nem lett belőle regény, néhányban meg
felfedeztem a már meglévő regényelemeinek a csíráit. Szinte minden szegmensét
érinti annak a halmaznak, amiről a külső szemlélő nemoroszok az hiszik,
hogy naezaztánorosz ízig vérig. És ha valaki tudja, hogy az milyen,
akkor Ő nyilván, úgyhogy el is hiszem minden szavát. Nem érdemes kapkodni vele,
mert kell az idő két írás között, hogy kifusson az éppen befejezett utóhatása,
különben a következő eleje beleveszik ez előző miatti kavargó gondolatokba. Nem
mindig lehet megállni, hogy érési szünetet hagyjon az ember. A kötet középső
egységét (Kislányok)egyszerűen nem tudtam abbahagyni egyes írások végén, pedig
éreztem, hogy jobb lenne. De ha egyszer annyira muszáj volt olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése