2013. november 13.

Fehér Béla: Lecsó

Eszhüje. De elmés. És fontos reality dolgok ám ezek, de olyan fehérbélásan megforgatva a szavakat a jelentőségük visszáján, majd odafércelve a gatyaszárhoz, hogy foltként simuljon a nagy anyagba, amit (el)viselünk. Kis szilánkokra forgácsolt nagy durranás. Egyperces látleletek. Ha Fehér Béla kézbe veszi a folyóstollját és elmaszatolja a lapraszerelt megfigyeléseit, Örkény biztos mosolyog egy felhő szélén.

2 megjegyzés: