Ez a regény maga az emberi lét esszenciális bomlása. A testté, a tudaté, a tudásé, minden külsődleges és belső egységé. Egy fontos egységet kivéve, ami (és szívből remélem, igaza van Farkas Péternek). A szeretetet, a szerelmet, az összetartozást és a ragaszkodást jelenti az emberben.
Többször eszembe jutott olvasás közben Nádas Péter Saját halál c. regénye. Sok párhuzamot éreztem, de ami a legjobban megérintett, az a regény részletekbe menő érzelmi simogatása és kendőzetlen tárgyilagossága. Szívfacsaróan szép zárszavai ezek a társas emberi létnek.
Te jó ég! Amit az olvasóemberi mivoltának a kihunyásáról írt, az ma még rémálomnak tűnik nekem, de ki tudja… hátha észre sem fogom venni.
Mit gondolok? Az öregség nem csak a fizikális képességek hiánya. Nem feltétlenül a szellemi zanzásodás terhe. Semmit sem tudunk az öregségről, amíg meg nem tapasztaljuk. Ha meg nem, ne is akarjunk beleavatkozni a kialakuló vákuumszerűen tömörödő légterébe. Annyit adjunk, amit kérnek. A többi, inkább a mi lelkiismereti komfortérzetünket hivatott kielégíteni.
Szép könyv.
Többször eszembe jutott olvasás közben Nádas Péter Saját halál c. regénye. Sok párhuzamot éreztem, de ami a legjobban megérintett, az a regény részletekbe menő érzelmi simogatása és kendőzetlen tárgyilagossága. Szívfacsaróan szép zárszavai ezek a társas emberi létnek.
Te jó ég! Amit az olvasóemberi mivoltának a kihunyásáról írt, az ma még rémálomnak tűnik nekem, de ki tudja… hátha észre sem fogom venni.
Mit gondolok? Az öregség nem csak a fizikális képességek hiánya. Nem feltétlenül a szellemi zanzásodás terhe. Semmit sem tudunk az öregségről, amíg meg nem tapasztaljuk. Ha meg nem, ne is akarjunk beleavatkozni a kialakuló vákuumszerűen tömörödő légterébe. Annyit adjunk, amit kérnek. A többi, inkább a mi lelkiismereti komfortérzetünket hivatott kielégíteni.
Szép könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése