2013. november 13.

Milan Kundera: Búcsúkeringő


Kis Cseh fürdővárosba beszorult játszmák. Többrétű regény. Összeérnek a szálak, bár inkább filozófiai értelemben, miközben valamiképp kapcsolódnak a szereplők egymáshoz, de inkább az események sorsszerűsége az, ami összekapcsolja azok tetteit, motivációit a laza kapcsolatokon túl.
Mesteri finomságokkal működik Kundera írói hatása. Meddő nőket kezelő gyógyüdülő a helyszíne egy olyan regénynek, ahol az egyik kardinális kérdés, hogy kell vagy érdemes e gyereket vállalni? Többek között felfejthető a különböző szereplőinek az eltérő karakterizált jellemábrázolásán keresztül, ahogy több különböző apaságképet, apaságról való gondolkodást vetít fel Kundera. Ilyen a doki, mint mindenhatóan termékenyítő orvos, biológiai apa és egyben fura szituációban örökbefogadott gyerek. Ilyen egy szerelmes férfi, aki akar gyereket, de őt a nő nem akarja. Ilyen egy mást szerető férfi, aki egyáltalán nem akar senkitől gyereket és ilyenek más apák, akik annyira akarnak gyereket, hogy elhiszik a csodát a nyilvánvaló ellenére. Egy másik síkon ott van a regényben a különféle szempontok és egyéni indíttatásbeli gondolkodás a gyilkosságról, mint a bűnről és bűnhődésről, ahol szereplőkkénti vetületben filozofikusan bontogatja az író a gyilkosságot , mint ilyen-olyan perspektivikus cselekedetet. Továbbá megtalálható benne a regénybeli figuráknak a nőkről alkotott véleménye, nők és férfiak magatartása a nőkhöz való viszonyuláson keresztül. És ez még nem minden.
Csupa rejtélyes és megmagyarázhatatlan vagy éppen nyilvánvaló, de megdöbbentő emberi reakciók, esetlegességek az események fényében.
Jó könyve ez Kunderának, benne a történésekkel, a szereplőkkel és ezek elegyéből kivonatolható, felfedezni való mélységekkel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése