Hm…
Jó volt együtt látni azokat a tömegben, aki azóta elfelejtették miért is álltak ott együtt.
Egyetlen kuka sem gyulladt ki, pedig több ezer fáklya égett egyszerre.
Csurkán, Torgyánon meg a maréknyi tapsolóján még csak mosolygott mindenki.
Volt sok virág meg lobogó, de az nem elválasztójelnek, hanem egyenlőségjelként.
A fényes szeleket fényes tekintetek váltották. És ott volt mindenki. És a mindenki az tényleg mindenki volt. És nem csak itt, hanem határokon túl, körülöttünk mindenütt. Egy pillanatra összeértek a dolgok.
Azóta a hosszú hajak megrövidültek, a fénylő szemek meghomályosodtak, a tömegek csoportokra bomlottak, a határok, bár rikító piros vonalként eltűntek , de a mostani fluoreszkáló-sorkiemelős mintha jobban virítana. De azért mégiscsak volt ilyen és ha volt, akkor hát működik. Hátha …
Jó hogy van ilyen lazaszerkezetű dokumentumkönyv, amit bármikor le lehet venni a polcról és megmutatni azoknak, akik ezt is csak egy városi legendának hiszik már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése