Hát nem mondom, van egy hogyismondjamcsakfinoman népies nyelvi pikantériája ennek a könyvnek. Megy a mesélés, ahogy azt Móriczka.. illetve Józsika elképzeli mint regényírás. Mert bizony Bidzó Józsika jegyzetel rendületlenül a kockás füzetébe. Amit lát, amit hall a környezetében. Válogatás nélkül mindent. És ebbe beleértendő a nyelvezet falusi kocsma jellege is. Persze Bidzó Józsika amolyan falubolondjaként dolgozza fel a történeteit, már ha az feldolgozás ugye, hogy válogatatlanul feljegyez mindent és a saját világlátásában interpretálja azt. Mert Józsiról köztudott, hogy nem százas, de azt azért mégsem lehet rá mondani, hogy buzi, hiába is csak buzivizet iszik, mert ugyan fél a pi… izé kacéran pucér nőktől, meg rendes italt sem fogyaszt, de mégiscsak valahol mélyen férfi vagy mi, mert például a kockás füzetét az mindenáron megvédi az idegen szemek, kezek elől és hát a postát is ki tudja vinni , ha a postás mattrészegen rábízza a nyugdíjakat, mert a nyugdíj az nem tűr halasztást ezt mindenki tudja, úgyhogy a Józsika az nagyon szépen kiviszi egy pohár málnaszörpért. Igen málnaszörp. Nem ám pálinka vagy hosszúlépés. Na de azért még nem buzi. Ezt kénytelenek elismerni minden rosszindulatú pletyka ellenére.
Mert pletykából, összeesküvés elméletekből, buta hiedelmeken alapuló stigmákról és félve került, de azért csak csak a kocsma sötét zugaiban felsejlő tabukról tudósít mindenféle irodalmi nyelvet mellőzve, mondhatnám jó magyaros kocsmanyelven a Józsi.
Hát ez ilyen . Viszont egyáltalán nem céltalan trágárkodás, mert ugye hát nem egy Tinódi lantja pendül vagy Kazinczy nyelvszépítő törekvései fedezhetőek fel egy egy falusi kocsmában, de még csak úgy a hétköznapok ünnepmentes folydogálása során sem . Bitzó Józsi meg tényleg nem szarozik. Kíméletlenül jegyzetel. Ennek eredményeképp amolyan bazmegolásokban és genitáliák különféle szabályszerű(van ilyen?) vagy éppen pajzánul de sokszor inkább önanyafelé forduló használatának emlegetésében gazdag presszóreality stílusban szólalnak meg a jelenetek egy bárholbármikori falu életéből.
Oké, trágár, de ahogy…! Nem kiborító, nem idegesítően szókimondónak álcázott bölcsészműfuckolós, hanem ezt egyszerűen nem lehet másképp. Mert nincs másképp.
És hogy így jól körbemagyaráztam a sok bazmeget, térjünk rá a lényegre. Ez egy nagyon vicces könyv. De tényleg. Ki ne ismerne Icukanéniket aki a környék legfaszább pörkőtcukorka jászolját tudja elkészíteni kisjézusostól, szamarastól meg négerkirályostól, helyi espereseket aki bár szereti Istent, de a misebort sem veti meg, kocsmai nagyotmondókat, akik a helyi jólértesültségüket még felturbózzák a saját fröccslazította fantáziájukkal vagy éppen a közösség cigányát aki ugyan cigány, de a miénk, meg hát mindig is itt volt. Mert tuti mindenkinek van ilyen hazai kis szeglete, ahol belelát egy hasonló mintázatú közösségi zártsorokba.
Megvallom Milbacher Róbert neve nekem újként csengett a hazai irodalmi palettán, de egy iró-olvasó találkozón teljességgel meggyőzött ezzel a könyvével , ahol groteszk hangon belecsap a forró magyaros lecsóba és nem kímélve a butaságot, iróniával kavar bele a pletykaalapon gyökerező hagyománnyá növő hülyeségbe és nem fél feszegetni ugyan ilyen szatirikus hangsúllyal a tabunak számító témákat sem, hisz melyik az a közösség, ahol ne lenne népi irodalma a belsőkörös tudatlanságalapú és messzire bűzlő önértékelési zavaroktól terhes rasszizmusnak vagy éppen kirekesztésig fajuló mendemondáknak.
Ez a könyv kétségtelenül helyet érdemel a kortárs magyar prózairodalom polcomon.
kösz:)
VálaszTörléshttps://www.facebook.com/milbacher.robert/