Albert Camus: Az idegen

A szigorúan vett kronológikus tartalom ugye nem változott, mert hogy is, hisz mint ahogy a Gyergyai féle Közöny címen megjelent fordításban Meursault itt is az a konvencionálisan társadalmi mércével mért kívülálló, akit érzéketlenséggel vádol a környezete, aki nem rendül meg az anyja elvesztésén, aki másnap már becsajozik, de a nő iránt sem érez különös kötődést, barátkozik, de a baráti kötődés is a klasszikus értelemben véve érzelemmentes, és igen, öl, de semmi rossz szándék nem motiválja , semmi erre sarkalló belső indíttatás nem vezérli. És nem hisz semmiben, senkiben, de ezzel tisztában lévén, van egy világlátása ami mentén éli az életét, bár ezt sem nevezné egy átlagos megítélő valamiféle szemlélet szerintinek. Inkább csak úgy ami és ahogy van. Eléggé abszurd. Idegen.mindennel és mindenkivel szemben. (itt és az értelmezés pontosságában van nagy szerepe az új fordítói nyelvezetnek, eredeti szöveghűségnek, sőt magának a címnek, hisz a közöny és az ahhoz kapcsolódó emocionális megítélés messze nem azonos az idegenséggel, ami egy teljesen más fokozata a kívülállásnak)

Egészen az utolsó pillanatáig kell várni arra, hogy a főhős végre valami érzelemnyilvánítást adjon a siralomházban várakozással eltöltött időben hosszan taglalt eszmefuttatásai után, ahol az is felsejlik az olvasóban, hogy nem csak hogy egyszerűen társadalomidegen ez az ember, hanem még önmagának is az. Lehet e ennél kívülállóbbnak lenni egyáltalán.

Ilyen módon nő a várakozással és eszmefuttatásokkal teli  feszültség és akkor váratlanul egy segítségét felajánló pap váltja ki belőle a reakciót. A megtisztulás ilyen formában mégiscsak megtörténik, bár nem éppen a halált váró klasszikus módon és éppen hogy nem azoktól jön a regényfeszültségbeli feloldás, akik koncepcionálisan Mersaulton töltik ki a saját feloldozatlan átlaglétük merevgörccsel befeszülő abszurditását. Azt azért nem mondom hogy krisztusi módon viszi el a balhét az emberiség ilyen irányú bűne miatt, mert hát ölt, de a megfeszíttetést mégiscsak egyéb, társadalmi szinten nem tolerált bűnei, idegensége, kívülállása  miatt kapja. Ha úgy tetszik egyfajta koncepciós per áldozata lesz.

Az újrafordításról a magam nevében nem tudnék érdemeset mondani, mert elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam újra a régi fordítást az új előtt, (most meg már nincs kedvem) így a több mint két  évtizednyi távlatból nem tudom megítélni reálisan a különbséget. (és ebben a különbséglátásban nem csak a kor fordítói attitűdje, hibái, tévesen pozicionált szépirodalmi szövegeufemizmusa, az eltelt olvasási idő, hanem az életkori tapasztalat is nyilván szerepet játszana)

Így elhiszem azt, hogy ez egy életszerűbb és eredetiazonosságpontosabb fordítás lett, hisz Camus írói nyelvezete is éppen ettől olyan amilyen. Modern, irónikus és letisztultan élőbeszédcentrikus. Minden esetre nagyon érthető és átérezhető olvasásélményt adott most ez a könyv.

Albert Camus Az idegen című regényét Ádám Péter és Kiss Kornélia fordításában jelentette meg az Európa Könyvkiadó.