Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Ulickaja Médeával Holdat teremtett . Gyönyörű holdudvarral, végtelen fénymezőkkel, lobogó és kihunyó csillagokkal. Esendő, hétköznapi bolygócskákkal, amik járják a maguk pályáját, de a nagy elipszisről nem térnek le, még ha nagyon tágas is az a pálya. Mind térben, mind időben és főleg milyenségben. Ahány csillag annyi fénycsóva, annyi villózás, annyi fénysimogatás és annyi összevillanás. Olvasás közben sokszor eszembe jutott a saját családom Holdja. Az ő fénye és annak kihunytával az emlékeimben élő, sőt elevenen érző, melegen tartó ragyogásnak a hiánya. Ilyen szép családi történetet Marqez óta talán nem is olvastam. Kívánom, hogy legyen minden családnak egy Médeája és akkor még a nehéz időszakok is megtartják azt a megmagyarázhatatlanul belénk kódolt, a lélek mélyén biztonságot adó fészekérzést, ami nélkül a legfényesebb, legmagasabb csillag is csak egy színtelen fénypont.