John Scalzi: Bezárt elmék

Scalzi a vénekháborújából kilépve sem hagyta el a jövőbeli színteret. A díszlet ugyan hasonló, de a szereplők és a szerepek másak.

Az újonc szakszerű és a sokat látott laza ügynök  Shane és Vann  első közös ügyük egy gyilkosság.  A helyszín és az idő a futurisztikus Föld. A szereplők egy világméretű járvány utáni állapot szerinti megosztott kisebbségi és többségi népesség.  A járványt megúszók és azok,  akiket megfertőzött a Haden vírus és emiatt a testük működésképtelenné vált, míg az elméjük teljesen ép maradt. A megvívott társadalmi harcok eredményeképp a Hadenesek mozgására mesterségesen kifejlesztett korpuszok álltak rendelkezésre, amivel a helyváltoztatás és a szabad mozgás biztosítva lett nekik. Persze a mesterséges segédeszközben való teljes életük megéléséért emberként való elfogadásáért még sokat kell harcolniuk. A regényidőben ez is a történet egyik síkja, a másság elfogadása és a különböző szintű mutálódások társadalmi rangsorolása . Ezen felül a fejlett biotechnika  által  képesek  egyes személyek tudata más, idegen intellektus fogadásához  a vírustól mutálódott elmehálóval rendelkező  személyek testét használni a saját igényeikre. Ezek azok a lehetőségek, amik mind a gazdasági, mind a politikai ügyeskedők és gazemberek  által kihasználva a regénybeli krimiszálat  adják.

Nem vagyok nagy sci-fista, de Scalzi cyber és techno világa nem feszíti szét az ilyen irányú befogadóképességem határait.

Elég részletes a megteremtett világ és a szereplőinek a leírása és a cselekmény is fordulatos, ám hiányoltam a humorát és a végére mintha elfogyott volna a lendület, gyengének éreztem a lezárást.

Vág Bernadett: Zacc – Gangregény

Valami nagyon hasonló látszik át egy elhanyagolt, lepukkant bérház falain, ha elsétál mellette az ember egy unalmas, figyelemcsapongásra kárhozott délután. 
Magukban eltemetett valaha élt életek lógnak ki a jelenidős, ideiglenesen éltek alól, amit csak a sosemmegvalósulósra álmodott jövő tart egyben.

A dagadt, liftben rekedt Virág Izabella foglalja össze szépen a ház lakóiban összesűrített, oszlásnak indult plasztikzombiszagú jövőtlenség egyik poshadtgyümölcskoktél alapanyagát. 
Nem ám olyan coelhoi tömjénbe pácolt életfilozófiává vegytisztított, bölcsekkövéből pattintott blabla, hanem úgy, minden gömbölygetés nélküli, a nyári izzadságból kipárálló, pisiszagú liftben kimondott sóhajterhesen hangos rádöbbenés.

„Ne gondold, hogy valami nagy tragédia kell a boldogtalansághoz.- sóhajt Virág Izabella. 
… 
– Hogy érted? – kérdi. 
– Ahogy mondom. Sok embert ismerek, mind azt gondolná a másikról, hogy boldog, mert van neki ez, meg van neki az, van férje, van gyereke, van pénze. De akinek van, annak más kell. Sosem az kell, ami van.”

Vajda Jánosné Bartos Rozália: Emlékirataim

Hűha! 
Ez nagyon durva. Ha Róza csak negyedrészben is igazat beszél akkor VJ egy büdös paraszt. Ha Róza hazudozik, akkor ő a büdös paraszt. Má'elnézést, de ennél lájtosabbat nem tudok rá, amikor ilyen mocsok emberről olvasok, legyen az az erőszaktevő vagy az ilyet igaztalanul valakire rámondó.
Próbáltam utánaolvasni, de elintézik egy -két szóval (Vajda mára köz és irodalmi nagyság, alakja nem tűrhet ilyen feltárást, mert rommá lenne a szép emléke) hol azt lebegtetik, hogy Róza képzelete és bosszúja íródott itt meg, hol meg azt, hogy hát vannak dokumentumok, amik igazolják a megírtak hitelességét. 
Na kösz.