Maigret csomag 5.

Georges Simenon: A türelmes Maigret

Maigret 56 éves és ideje a nyugdíjas éveire készülnie. Még 2 év. Addig is kertészkedik a kis házukban, ahová a visszavonulást tervezik. Nyugalom, kertészkedés, kávézgatás… csábítónak látszik a jövő. Persze erről a tervéről fogalma sincs annak, aki megölte Manuel Palmarit. Igazából a világnak ez mindegy is lett volna, mert volt éppen ami terhelhette a lelkiismeretét, már ha az ilyen kipróbált csirkefogónak van olyanja. Szóval mindegy is lehetett volna, de nem Maigretnek. Naná! Elvégre még nem nyugdíjas. Annyira nem, hogy vág is az esze, mint a lopott gyémánt.

italjelentés:2 pohár sör, 1 üveg sör, konyak, sör(belga), fehérbor, 
(mégsincs veszve az italvonal)

Georges Simenon: Maigret

Maigret nejével egyenletes ritmusban éldegél a meung-i házban, amelyet átjárt a kandallóban égő fahasábok és a kecsketej illata. Ide toppan be az unokaöccse taxin, talpig szmokingban és nyakig pácban. 
Maigret végighallgatja a zaklatott mesét, majd csöndesen lecseréli a piros galléros hálóruháját a felöltőjére meg a kalapjára és elindul Párizsba, hogy kihúzza a csávából az unokaöcsit. 
Az egykor megszokott környezet az Orfèvres rakparton már idegennek tűnik. Semmi sem olyan, mint akkor… De a zsigerekben megindul valami. Valami bizsergetően ismerős.

italjelentés: pálinka(4 pohár, feleségi rosszallás mellett), kávé, még kávé, egy korsó sör, pezsgő, pernod, armagnac(2), pezsgő, fehérbor,

április 11. versgerilla akció

cippoval így szülinapoztunk:

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/91968_meghekkeltek_horger_antal_sirjat_jozsef_attila

és végül lelepleződött a Gittegylet pingvinjének az eredeti modellje:

Fehér Béla: A Zöldvendéglő

Tudom, tudom. Most a Kossuth kiflit kellene olvasni, de azért sem. Na nem mintha ez a makacskodás bármit is számítana globálisan vagy akárcsak lokálisan a világ menetében, ezt csak úgy megemlítem, hogy megemlítsek valamit. Meg amúgy is akkor még sehol sem volt a filmadaptáció promóciója sem, amikor én ezt a könyvét bekalkuláltam az idei várólistacsökkentős projektembe. Na ennyit a ennyiről. Jöjjön a könyv.

Mondhatnám, hogy Fehér Béla egyik zsengéje, már ha létezne nála ez a kategória, mert hiába a korai keletkezés a történet az jó erős. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a rangsorban megelőzné bármelyik eddig olvasottat . Mert hát hiába a bivalybszo hinnyemondatok, hiába a fájintosan kaczifántos nyelvi lelemény, azért ez most nekem sokk volt. Lehet mégiscsak a Kossuth kiflit kellett volna.

Az, hogy miről is szól ez a könyv, kicsit nehéz megfogalmazni, mert a maga valótlan valóságában eléggé pszichedelikus víziókat hív elő olvasás közben, amiként a derék orvosdoktor Feri nagyapa kűzd az elemekkel és a helyi démonokkal és persze  olykor még meg is világosodik egy-egy röpke pillanatra a mihezképest a pepita füzetnek köszönhetően, de akkor felbukkan a liszteszsákban a szentlélek vagy mi az ördög és összekavar minden addigi halovány értelmet vagyis az akkori racionalitást és orvostudományt úgy vágja a sarokba pékestől meg szarosgatyamadzagostól, ahogy azt egy mágikus realista elképzeli, ha éppen 40 fokos lázálmában ráborul a táplaleves és a népi motívumokkal megbúbolt nyelvezetet a tourette szindrómás falu bolondjától tanulja. Mindehhez a harangozó is éppen felkelve halotti mivoltából,  ebbéli felelősségének teljes tudatában, de inkább a tudatán kívül,  alaposan félreveri a harangokat, hogy a népek azt sem tudják most akkor menni kell a templomba vagy már jönni onnan.

Azért olvasd el.