2017. február 23.

Agatha Christie: A Sittaford-rejtély


"Hirtelen remegés futott át az asztal fényes lapján. Aztán az egész bútor hintázni kezdett.– Kérdezzenek tőle. Ki kérdez? Ronnie, kezdje el!– Hát… öö… mit kérdezzek?– Jelen van itt egy szellem? – buzdította őt Violet.– Hello… van itt jelen szellem? Erős, hirtelen himbálás. – Ez igent jelent – magyarázta Violet.– És… hát… ki vagy te? Az asztal nem válaszolt."
Hóesés.... asztaltáncoltatás... huhuhúúúú...hullaszag a levegőben.. ja nem. Csak a kandalló ropogását megtöri ...illetve megkopogtatja a szellem egy halálosan hihetetlen jóslattal. Váááá, félelem a köbön. Lánccsörgés, halálsikoly... ja ezek sincsenek, viszont van dermedt csend... 

Na ez volt az ezoterikus része. A reality meg az, hogy  ménkűsok szereplő, és mindet utáltam, ám ahogy a régi hegylakó közmondás mondja, csak egy maradhat. És az is maradt, akire elsőre tippeltem, mert bár kis felszíni piszkálgatás után kiderült, hogy mindenkinek lehetett oka halálosan kibabrálni a (hullaspoiler, de nem ez a lényeg, mert az elején kiderül ki a hulla!) kapitánnyal, de mégiscsak a józan ész ellene győzött. Szóval hiába a kezdeti szeánszos hókuszpók kedves Agatha .. hehehe.  Most elkaptalak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése