2016. november 12.

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony

Van, amit nem gyógyít be az idő sem, max. a jótékony feledéssel valami nosztalgikus   múltba révedezést hoz...  
Ez is ilyen……

Értem én hogy villamos táncjáték, de mi hajtja? A hattyúk tavának a vizierőműve?    Ó dehogy!  Nem, nem.  Tessék azonnal elfelejteni ezt a mondatot. Ha ezt meghallaná Csajkovszkij, büntiből azonnal visszaküldene a balettba ugrálni. 

Akkor meg mi? 

Postás meg a holló  vegyesházasságba torkolló metahumán love storyja ? 
(volt egy ősrégi reklám az irányítószámok fontosságáról Siménfalvy Sanyi bácsival meg a postahollóval, de ez csak így beugrott, ezt is hagyjuk:))
  
Vaaaagy ... modern freudi tanmese  a szülők minden evolúciós rendet felülíró érzelmi felülvezéreltség okozta felelőssége a testképzavaros utód kamasz kori  mentálhigiénéjére ható, külső,  modern orvosi etikát is érintő kényszerbeavatkozás szükségességét vizsgáló  esettanulmány ...   állj állj  álllljjjjjj!


Na jó, elég a hülye asszociációkból. Tessem komolyan venni. (keresztbe font mutatóésközpsőujjak a hátam mögött)

Azt a képzetet vetíti ki a fantáziám, mintha a jó öreg Poe papa tartaná keresztvíz alá Neil Gaiman és Tim Burton  balkézről jött zabigyerekét egy zugkápolna iszákos papjának a kötelező és változtathatatlan kényszerliturgiájához, és a hallgatóság - amiből egy pillanatra kivigyorog  Hitchcock szivarfüstben úszó kerek feje -, meg csak unatkozva sustorog a padok között, hogy kire is hasonlít a poronty, mire az megérezve a feszkót elhatározza, hogy akkor is megmutatja ezeknek a kételkedőknek, hogy  igen is ő egy egyéniség, és míg a kápolna elhangolódott orgonáján a delíriumból ébredező káplán belecsap a billentyűkbe, lassan de kitartóan szárnyakat növeszt, majd nagyokat kőrözve lemosolyog a kétkedőkre, hogy naugye.      És tánc!

Tündérmese meg fejlődéstörténet…, kihívások és áldozatok…, szabadságvágy és küzdelem...  Értem én csak nem tetszik ebben a modernre egyetemizált, plasztikai sebész faragta formában.  Pedig tényleg a hollófészek előtt hagytam az előítéletemet Niffeneggerrel szemben, de ami nem megy, nem kell erőltetni.
 Na tényleg csá Audrey.



Köszönet a történet olvasásra inspirálásáért a Royal Opera House-nak. (nem)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése