Elég sok fordulat van ebben a részben. Egyfelől az új fordító, aki ugyan nem tudta elvenni a kedvem e sorozattól, de igazán kicsit átböngészhette volna az előző részeket, mert olyan ordas hibát, hogy Aggie és Mr Bloxby tegeződjön!!! Lehet jót tesz egy kis vérfrissítés majd, na de ez azért nem biztos, hogy jó ötlet. Mint ahogy Charles se legyen már Sír helyett lovag könyörgöm. De bízom benne, hogy majd csak belejön az apró finomságokba is a következőre.
Aztán újdonság ként megjelenik az új segítő, Tony. Fiatal, szép és okos. Pont az a három összetevő, amitől az ötvenes éveibe érkező Agathát elönti a sárga irigység és persze a harci kedv. Na de ha az irodájának meg jó tesz...
És akkor még itt van az a képtelennek tűnő vonal, miszerint úgy tűnik Billnek felragyog végre a szerencsecsillaga a csajozás terén, mert az új barátnője nem utálja első látásra a szüleit. (ez eléggé meglepő fordulat, sőt éles váltás, ismerve a szülőket)
Szóval közeledik a karácsony, Agatha hólepte, karácsnyfaizzó fényű meghittségre vágyik a féltékeny férjek, kikapós feleségek és elkóborolt cicák utáni kutogatás közt mérhetetlen unalommal telő napjai után.
Ám egyszer csak érkezik egy izgalmasnak tűnő levél egy nőtől, aki arra gyanakszik, hogy a családja ki akarja nyírni. Agatha azonnal csomagol.
Hát megismerve az áldozatot Mrs. Tamworthyt, akit valóban ki is nyírnak pillanatokon belül, nem is csodálkozom, hogy nem maradt hosszabb ideig az élők sorában. Eléggé utálatos egy nőszemély, volt oka utálni mind a családjának mind pedig a faluja népének.
Persze ahogy ez lenni szokott felbukkan Agatha körül néhány régi barát, egy újabb hódoló, aki persze nem is Agginek hódolna inkább, de arra azért jó a kínos tévedés, , hogy kicsit felrázza őt, majd finoman kifaroljon a fiatalabb választék felé.
Aggienak marad a sóvárgás James után, meg a régi és új barátok hol idegesítő, hol kedvesen vicces vagy éppen meghitten bumfordi közelsége. Mert hol van még olyan, hogy Agatha annyira várja a karácsonyt, hogy képes pulykavacsorának is nekiugrani az ő mikrosételkészítő képességeivel, és Charles meg Roy pedig képes műhavazást rendezni , hogy Aggie kedvébe járjanak. Persze semmi sem úgy sül meg és el, ahogy azt szeretnék, de attól még mindenki jól érzi magát. Legalábbis jóllakottan.
„Agatha egy CD-t csúsztatott a lejátszóba, és a Brahms-szimfónia dallamai megtöltötték az utasteret. Igazából ki nem állhatta a klasszikus zenét, de azért kitartóan próbálkozott vele.“
„-Hogy vagy? – érdeklődött Agatha kurtán.
-Még mindig nagyon gyengén.
– A feleséged nagyon kimerült – magyarázta Agatha –, így hát én viselem egy kicsit a gondodat, hogy ő pihenhessen.
Mr. Bloxby rémülten pillantott Agatára.
-Nem szükséges! Igazából percről percre jobban vagyok.“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése