„Vannak, akik ezt a
történetet nemigen hiszik el, s mi tagadás, könnyen lehet, hogy igazuk van.“
Hihetetlenség,
de inkább hitetlenség. Na ez tükröződik ezekben a percnyi országszerte megesett
csodákban, ami nem is hogy a csecsemők, mert ugye a csecsemők, na de persze inkább az emberek... Mert ugye az emberek.
Nekem ezek a
csöndek novellái. Azoknak a csöndjei, amik az után hangzanak el, amikor
befejeződik egy-egy történet.
Mert „(…) van, mikor a
boldogság úgy kitölti az embert, hogy csak hallgatni lehet.”
és a tanulság
nélküli konklúzió meg olyan, hogy ”Jobb,
ha hallgat az ember.” Mert hát ”A fene se érti ezt az egészet.” De nem is akarják
azok, akik tanúi, megélői történések részesei. Ha meg nem, akkor jobb hallgatni róla. "Talán ha a hó lehull, az
majd segít.”
Szóval csudába
a csodával.
Mert a csoda , … hát a csoda na az nincsen. Vagy ha van is, akkor sincs. Mert ugye Mióta a világ varázstalanítva lett *,… legalábbis “úgy hírlik”… A könyvet ezúton is köszönöm kedves szponzoromnak, egyben és elsősorban egyik kedvenc szépírómnak : k.z. -nek.
*CsT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése