2016. január 23.

Fehér Béla: Tengeralattjáró Révfülöpön

"…Vegyük például a szusit. Én azt sem tudom, micsoda, mások pedig megeszik…"

Hát igen. Eléggé el van cseszve a világ és ezt magunknak, a benne élő embereknek köszönhetjük. Szétcsúszott értékek, megbicsaklott erkölcsök, semmiségekre eltúlzott reakciók, fontos dolgok mellett apatikus elsiklás…. 
"Felújításra szoruló görög–latin szakos tanár könyvtárával együtt családi okokból árengedménnyel eladó."

Hát itt jönne az, hogy Örkény meg a klasszikus egypercesei, de ember nincs, aki ezt ne fújná már kívülről. 
"…Mindent elloptak, kérem. Üres volt a lakás, mint a templom egere. Bemondták a tévében, hogy rizottó külsejű betörőt keres a rendőrség, így derült ki, hogy félrehallok…"
Igen Béla is fújja , és bár az örkényi szatíra a műfaji jellegénél fogva örökérvényű, azonban egy jelenbe hozott fazonigazításnyra ráeresztette a groteszksablonját  és jól körbekarikírozta. 
Fehér Béla nem kispályás kezdője a műfajnak és nem is kopírozója.  A saját jogán érdemelte ki ezt a címkét, mert bár Örkénymester érdemei örökre elkophatatlanok, Béla a mai, érvényes reflekcióival szabdalta percekre a hosszan elemezhető korrajzainkat, majd manírozta a tőle megszokott magas színvonalú szatírába, kisütötte nyelvi játékzsíron  és feltálalta nekünk a saját jellegzetes szlengtűrő humorával fűszerezve.

"A beruházásra pályázhat minden olyan építőipari cég, amelynek tulajdonosa fejtetőn kopaszodó, elálló fülű, teniszkönyökkel és spanyolországi ingatlannal rendelkező, 1949. június 1-jén született, ceruzaszékletben szenvedő férfi, arcán gyermekkori bárányhimlő jól látható nyomaival, édesanyja neve Csirikes Magdolna, aki egy svájci öregek otthonában él, és undorodik a tükörtojástól."


 Ha az alapüzeneteket veszem, hát igen csak lehangoló történetek, na de így eltolva az abszurditásig a  kiakadásjelzőt, így átfordul minden darabja kacagtató nebazmegbe.  

Kell e még mondani valamit? Nemigen. 
 Nem, ez nem magyarázkodás. Igen, ez egy ajánló. 
Ennyike.
"Mától kapható a hírlapárusoknál a Magyarország száz legszegényebb embere című színes magazin. A kiadvány készítőinek nehéz dolguk volt, hiszen a szegénységet szinte lehetetlen mérni. Mert, ugye, mit mérjenek? A nagy, bőgő semmit? És mihez képest mérjék? Így persze a rangsor felállítása sem volt egyszerű. El kellett dönteni, melyik semmi kevesebb a másiknál. A szerkesztői bevezetőből megtudhatjuk, hogy semmi és semmi között igenis van különbség, hiszen nehezen képzelhető el, hogy két embernek hajszálra egyforma semmije van, illetve nincs."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése