könyvhatározó játék három felvonásban /1

Bajban vagyok. Kaptam egy játszódós felkérést kedves lilabarátnémtól és ha játék ugye akkor mindig kapható vagyok. Azt mondja komoly legyem, ne hülyéskedjem el. Persze könnyű annak, aki nem hüJe.  Meg különben is. Ebbe bele sem gondoltam eddig komolyabban. Mi az hogy fontos könyv? Sorsfordító? Ízlésformáló? Milyen szempontból fontos. Irodalmilag? gondolkodásmódilag? Ízlésformálóan? Öltözködésbefolyásolólag?

Igazából ma este lenne a határidő, de arra ébredtem, hogy azt írja, felrúgja a maga szabta laza szabályokat és most! tegyük ki az írást. Na jó, de akkor meg kell írni. Most. Hát legyen.

Most itt ülök a klaviatúra fölött és nézem a szaporodó sorokat, de csak nem akar ráfordulni a szöveg arra, hogy akkor mi is az életem mérföldkönyve.  Azt mondja ne legyek terjengős. Na kösz. Ez olyan mintha a Basónak az mondták volna kicsit fejtse már ki bővebben az utolsó sorát.  (nem dehogy hasonlítom magam, csak ez jutott eszembe)

Hogy tudnék párszóban írni olyanról, amit már tulajdonképpen egy negyed oldalon keresztül írok és még bele sem kezdtem

Kész. Döntöttem. Megszegem a játékszabályt. Legfeljebb nem less nagy  fészbukos rajongótáborom. (ne keresd, nincs ilyenem)

Nincs is egykönyvem. Semmilyen szempontból. Tudom lózung és durván oravecznórapárnamondat, de nekem tényleg nincs ilyen.

Életem során közel másfélezer könyvet olvastam, ebből emlékszem elég sokra, de ha magamtól nem is, ha szóba kerül, akkor szoktam tudni, hogy azt olvastam e vagy sem.

Természetesen nem tetszett minden olvasmányom, sőt van ami kifejezetten rossz könyv volt vagy tartalmilag vagy szellemileg vagy irodalomszempontból. Ilyen (és ez az összes fenti szempontot lefedi pl. a Mein Kampf. Nem azért mert… hanem mert tényleg rossz, mint könyv. Az ideológiai rész agyalágyultságát ugye nem kell külön kiemelnem, na de ahogy az meg lett fogalmazva, azt egy éppen tőmondatokban beszélni tanuló kisgyerek is értelmesebben meg tudta volna fogalmazni. Gyermeteg (nem jó értelemben, buta(rossz értelemben és ráadásul végtelenül ostoba írás.  Aki írta az több szempontból is szellemifogyatékos. Na jó határozott mérföldkő volt ez a “könyv” is, de semmiképpen meghatározó, hisz addigra már megvolt a magam ezirányú  fejlődés vonala. Semmit sem tett  hozzám de elvenni sem tudott már belőlem. Nem is tudom ezt most miért kanyarintottam ide, hiszen ezzel megint nem vagyok a játékvonalon, csak a szót szaporítom, sőt ez az izé még csak nem is könyv, de ez most így fordult, hát így marad. 

Közben(és ez most egy  kiszólás a látszólag mellébeszélős szövegből) eszembe jutott valami. Pontosabban tegnap este itt vacsorázott az összes gyerekünk és ez is szóba került, hogy nekik mi volt az az első könyv, ami maradandó emléket hagyott bennük. Hát a fiam válasza az megérne egy külön posztot, de ez most nem erről szól. Ezen a vonalon elindulva viszont elgondolkoztam és akkor most éles váltás jön a nemistudom sopánkodás után.

Eszembe jutott életem első olyan könyve, amit már magam olvastam és nem anyukám mesélte el nekem. Na ez bár eddig nem is gondoltam így rá, valószínűleg bekategorizálható jelentőségteljes könyvélménynek.

Jurij Dmitrijev: Szervusz, mókus! Hogy vagy, krokodil?. (nicsak orosz író, szóval ezért a kötődés az orosz irodalomhoz:)  

Van is egy nagyon örülős fotóm egy cikcakkos frufrus  kislányról, ahogy pózol ezzel a könyvvel. 

Na ja. Mind az addig felhalmozott  öt és fél évem széles mosolyú  öntudatával örülök A Könyvemnek.(És persze magam nyírtam a hajam és a cuccom ultragáz, nagyanyám kötötte*, nyilván muszáj volt felvenni)

Szóval mondhatjuk, hogy ez a könyv volt az, ami bizonyosságot adott arról, hogy amiket addig a felnőtt szeretteim meséltek egy titokzatos könyvnek nevezett dologból, az TÉNYLEG benne van az addigra megfejtett betűkké  éledt ákombákomokkal beleírva és nem ők találják ki. Persze a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, mármint a megírt könyv és a felette ülő saját meséje, de ez akkor még olyan filozófiai magasságokat feszegetett számomra, aminek a fel sem merülése nem zavarta össze a gyermeki ártatlanságomat a könyvekbe és az abból felolvasó felnőttekbe vetett hitemről.

Hát így.

Remélem a gombócok tündére elfogadja ezt egynek;)

Ui.:(ezt a mókásan fölösleges uizást egy érték nélkülivé kopott hagyatékból loptam lomiztam, de mivel tetszik, nincs levédve használom)

Most meg az van, hogy miután azt hiszem megírtam az első mérföldkönyvemet itt kopogtatja a lelkiismeretemet a Misi mókus meg az Öreg néne őzikéje. Na mondom, hogy nincs egykönyvem. És ez még csak az olvasólétem hajnala.  A következő korszak már most hadiállapotot hirdetett bennem. (ha már a kályhától indultam, akkor úgy érzem korszaklépegetős lesz a másik kettő is. ) Mert egy kamasz minden könyvélménye ugye világrengető és forradalmian gondolatformáló. 

De ezen ráérek következőre aggódni;)

*közben kiderült ez horgolás.  hát jó. azért még gáz.