Szív Ernő
leszállt a felhők közül. Kilépett a kávéházakból. Itt sétálgat a
realitásban. És mit lát? 33 képet ahol nagyon úgy néz ki, idelent baj van.
Nincs öröm, és ami van, az is csak felszínes, álságos, számító.
Ilyen az Istenünk, reményünk? Legyint ránk?
De ez nem a vallás Istene, hanem ami bennünk van. Ha van. Ami annak örül, ha
másnak is rossz. A haza ami tele van ápoltakkal,
mint egy bolondokháza dróttal körbekerítve(elég egyértelmű áthallás, bár
meglehet csak az élet igazodott a novellához ), vagy a hajléktalan plázalakó?,
a csal(ád) a ahogy eladják a lebénult apát, ahogy megtudja a jókislányról az
apa a pornózást, a talicskával hazatolt ittas apa, vagy ahogy apa és anya túl
akarja élni? (ez a záró rész annyira katartikus, hogy nehéz visszatartani a
sírásba torkolló érzelmeket. Nem is tudtam).
"Imádkozni akkor is tudsz, ha nem tudsz."
Lehangolóak, megdöbbentően ráébresztőek és
ezért van olyan hatása, amitől megrázza
magát az olvasó és így lesznek egyben bizakodásra késztetően realisták ezek a
novellák. Mert szembesítenek azzal, amit semmiképpen sem szeretne senki.
Csalódott, megcsalt, kicsinyes, kisemmizett, el vagy magára hagyott, öröm, szeretet, remény nélküli vagy vágyak és álmok nélküli lenni.
"A személyiség olyan börtön, amit látszólag örökre az emberre zártak."
Darvasi a novellák nagymestere. Olyan erőt
tud belevinni egy egy novellába, ami megforgatja az olvasóját abban a
nyúlfarknyi kis térben, ahol az írása megszólal. Az meg külön gyönyörűség,
ahogy megszólalnak ezek az írások. A mondatai akár tananyagnak beillően szépek. Úgy csöndesíti meg a hangzavart, mint ahogy
Tarról mondta anno Bodor, hogy ő tudja
mitől lesz csönd a kocsmában.(nem pontos idézet) Valami ilyesmit érzek Darvasi olvasása közben
is, mert benn tudja rekeszteni a levegőt, pedig nem csupán a szavak erősek,
hanem a mondatok és ahogy azokat használja mind tartalmilag mind nyelvileg. Nekem
Darvasi csöndes író és mégis olykor felsikolt egy egy mondata és annak a visszhangja
sokáig szól még, pedig a szöveg már rég visszacsendesült.
Darvasi a virágzabálásból, a háborúk poklából és a kínai bölcseletekből ezzel a novelláskötettel kicsit hazaért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése