Ha
valaki megkérdezné mitől jó az orosz irodalom, azt mondanám, olvass Ulickaját
és megtudod.
Nagy írói bátorságnak tartom, hogy egy olyan ember, aki tud
Médeát vagy Daniel Stein-t írni, fel meri aprózni a tudását novellákra. Persze
itt a felaprózás nem leminősítés, egyrészt mert jó novellát írni sokkal
nehezebb, mint jó regényt(szerintem) másrészt ezek tényleg nagyon jó novellák.
Ráadásul olyan adagokra van osztva, ahol nehéz határt húzni a
részegységek közé annak ellenére, hogy elég körbeírható téma köré épülnek.
Természetes, spontánmesélős és mégis kidolgozott. Ez jut róla elsőként eszembe.
És mindezt teszi úgy, hogy kézfogásnyi kartávolságban marad az olvasótól, a
valóságon belül tartja a hétköznapi csodákra éhes realitást. Nagyon
emberközpontúak az írásai annak ellenére is, amikor állatokról, tájakról vagy
éppen egy mocskos vonatról mesél. Teljesen hitelesnek érzem azokat a szovjet
megszokottságot tükröző hétköznapokat a sorbanállós, masszív részegségtől
bátorságot vagy belenyugvást nyerő, zsúfoltan élő, párttámogatott vagy éppen
körönkívüliségben hétköznapoló élettérről, ahogy azokat irodalmiasítja. Olyan
szívesen megkérdezném tőle, hogy ezekből a történetekből mennyi a fikció, mert
szinte minden mondatát el tudom hinni, hogy megtörtént.
Olvassatok Ulickaját.
Nagy ajándék ez nekünk, hogy kortársunknak tudhatjuk és elsőként olvashatjuk a
majdani klasszikust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése