2015. szeptember 10.

Kapu-gate


Elromlott az elektromos kapu. Felhívtam a szakszervizt, hogy jaj. Erre mondják, hogy 3 nap múlva kijön egy szerelő. Háddemondom elromlott a  kapu és nem lehet bezárni. Oké mondja a helpdeszk, 3 nap múlva megy a szerelő.
Na mondom akkor mégegyszer megpróbálom.
 Elromlott a kapuelektronika és nem tudjuk működtetni a funkciójának megfelelően, azaz bezár, kinyit meg ilyenek. Ha nem zár akkor nyitva van, azaz nincs zárva. Ebből kifolyólag védtelen az elsődleges otthonvédelmi berendezés. Mert ugye a kapu általános funkcionális feladataiba (hogy azt ne mondjam munkaköri kötelességei közé) tartozik az, hogy ne járkáljon a magánszféránkba be csak az, aki általunk bebocsátást nyer rajta.  Na gondoltam ez eléggé alapos körülírása volt a problémának.
Oké, mondja a kizökkenthetetlen, 3 nap múlva megy a szerelő.
Mondom akkor addig ha lenne kedves egy portást küldeni. De nem volt humoránál, mert minden malíciózus felhang nélkül elmondta, hogy sajnos nem áll módjában ezirányú kérésemet teljesíteni, mert ők kizárólag  technikai segítségre szakosodtak.
Itt volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy nem rabolom tovább a drága időmet és szépen megköszönve a szabatos felvilágosítást letettem a telefont.
A családdal szépen felosztottuk az éjszakai őrséget és mindenki kiválasztotta magának a megfelelő fegyvert, amivel úgyérezte távol tudja tartani a szolgálati ideje alatt az esetleges hivatlan látogatót.
Volt abban házilag barkácsolt nukleáris föld-levegő rakéta amit jelenesetben egy szilveszterről maradt pukkanós konfettiszóró testesített meg. Aztán volt egy teniszütő, bár nekem kételyeim voltak annak céleredményességéről, mert ugye rég volt húrozva és így veszített a hatékonyságából.
Én Krúdy Vörös postakocsi c. könyvére esküdtem, mint tuti védelem. Gondoltam , ha valakinek az én őrzési időmben támadna kedve besétálni, hát én fogom magam és hangosan elkezdem olvasni. Ki az a mazohista, aki nem menekülne fejvesztve a 10. felolvasott sor után.
Ugyan választhattam volna az éneklést is, de mint tudjuk a védekezés mértéke nem haladhatja meg a támadásét, és ennek értelmében ugye a határértéket meghaladó, továbbá tartós károsodást okozó zajártalom miatt még én kerülhettem volna bajba a hülye törvényeink miatt.

Mindenféle különösebb esemény nélkül eltelt  a három nap. Hacsak azt a pár sorát nem vesszük komolyan az őrzési eseménynaplónak, miszerint 00. 35-kor ufók szálltak le a szomszéd udvarra és bár a jelek szerint határozottan a szomszéd néni elrablására készültek a tudatlan űrlények, de 5 perc múlva nagy fékcsikorgás közepette kilökték a járművükből hablaty becenévre hallgató Manyikanénit és éles kondenzcsíkot húzva eltűntek a látómezőből. (hehe, eszerint a hang terjed az űrben is)

Megérkezett a Szerelő!
Előadtam neki a problémámat, miszerint nem záródik a kapu. Erre megkérdezte miért? Jamondom ha ezt tudnám, lehet, hogy már meg is javítottam volna.
Kicsit hümmögött, vakargatta az állát, elővett egy tekintélyes méretű szerszámos táskát, fejvakargatva gondolkozott vajon melyik nanoteknikával felérő eszközt vegye ki belőle(szerintem komplett kapuelektronika gyártósor volt benne) majd  a sok csili-vili kütyü közül egy mezei csavarhúzót választott ki, mintegy helyzetmegoldó kulcsot.

Kicsit csavargatott, kicsit piszkálgatott, köhintett majd megvakarta újfent az állt.
2 perc múlva jelentőségteljesen felém fordult, és mint aki most közli, hogy megtalálta az aids ellenszerét közölte:KÉSZ!

Én felnéztem rá, mint egy belsőafrikai esőcsináló totemre. Ez igen. Ez a szakértelem. Semmi órákig tartó szuttyogás, semmi mellébeszélés. Azonnal lokalizálta a problémát és orvosolta a bajt. Igen, ez az ember a záloga a jövő gazdaságépítő szép kilátásainak.

Miután kiállította a számlát, kicsit megütközve az összegen(bár addigra már bármit megadtam volna az éjszakai őrség megváltásáért) megkérdeztem, tulajdonképpen mi volt a probléma?(Mert a kiszállási díj 10 X-ese volt a munkadíjnak.)
Ő hivatása összes büszkeségével az arcán rám nézett és mindenféle szakzsargont mellőzve beavatott a nagy titokba.

Egy pók odaszőtte a hálóját az infraérzékelő szemre.

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


3 megjegyzés:

  1. epikus!!! (jelzem, nem vagy egyedül ezzel, az egyik munkahelyemen egy megfelelően elhelyezett pókháló és a huzat szórakozott a riasztó mozgásérzékelőjével, mivel az érzékelő a viszonylagos közelsége miatt macskánál nagyobb mozgó élőlénynek érzékelte...) a szerelő a maga lábán sétált el?

    VálaszTörlés
  2. igen, vannak klasszikus történetek, mint a hűtőszerelő, aki azért lett kihívva, mert nem záródott az ajtó, majd öteteré' megfordította a vajas dobozt:)

    VálaszTörlés