Elromlott az elektromos kapu. Felhívtam a szakszervizt, hogy jaj. Erre mondják, hogy 3 nap múlva kijön egy szerelő. Háddemondom elromlott a kapu és nem lehet bezárni. Oké mondja a helpdeszk, 3 nap múlva megy a szerelő.
Na mondom akkor
mégegyszer megpróbálom.
Elromlott a
kapuelektronika és nem tudjuk működtetni a funkciójának megfelelően, azaz
bezár, kinyit meg ilyenek. Ha nem zár akkor nyitva van, azaz nincs zárva. Ebből
kifolyólag védtelen az elsődleges otthonvédelmi berendezés. Mert ugye a kapu
általános funkcionális feladataiba (hogy azt ne mondjam munkaköri kötelességei
közé) tartozik az, hogy ne járkáljon a magánszféránkba be csak az, aki általunk
bebocsátást nyer rajta. Na gondoltam ez eléggé alapos körülírása volt a
problémának.
Oké, mondja a
kizökkenthetetlen, 3 nap múlva megy a szerelő.
Mondom akkor addig ha
lenne kedves egy portást küldeni. De nem volt humoránál, mert minden malíciózus
felhang nélkül elmondta, hogy sajnos nem áll módjában ezirányú kérésemet
teljesíteni, mert ők kizárólag technikai segítségre szakosodtak.
Itt volt az a pont,
amikor úgy döntöttem, hogy nem rabolom tovább a drága időmet és szépen
megköszönve a szabatos felvilágosítást letettem a telefont.
A családdal szépen
felosztottuk az éjszakai őrséget és mindenki kiválasztotta magának a megfelelő
fegyvert, amivel úgyérezte távol tudja tartani a szolgálati ideje alatt az
esetleges hivatlan látogatót.
Volt abban házilag
barkácsolt nukleáris föld-levegő rakéta amit jelenesetben egy szilveszterről
maradt pukkanós konfettiszóró testesített meg. Aztán volt egy teniszütő, bár
nekem kételyeim voltak annak céleredményességéről, mert ugye rég volt húrozva
és így veszített a hatékonyságából.
Én Krúdy Vörös postakocsi
c. könyvére esküdtem, mint tuti védelem. Gondoltam , ha valakinek az én őrzési
időmben támadna kedve besétálni, hát én fogom magam és hangosan elkezdem
olvasni. Ki az a mazohista, aki nem menekülne fejvesztve a 10.
felolvasott sor után.
Ugyan választhattam volna
az éneklést is, de mint tudjuk a védekezés mértéke nem haladhatja meg a
támadásét, és ennek értelmében ugye a határértéket meghaladó, továbbá tartós
károsodást okozó zajártalom miatt még én kerülhettem volna bajba a hülye
törvényeink miatt.
Mindenféle különösebb
esemény nélkül eltelt a három nap. Hacsak azt a pár sorát nem vesszük
komolyan az őrzési eseménynaplónak, miszerint 00. 35-kor ufók szálltak le a
szomszéd udvarra és bár a jelek szerint határozottan a szomszéd néni elrablására
készültek a tudatlan űrlények, de 5 perc múlva nagy fékcsikorgás közepette
kilökték a járművükből hablaty becenévre hallgató Manyikanénit és éles
kondenzcsíkot húzva eltűntek a látómezőből. (hehe, eszerint a hang terjed az űrben
is)
Megérkezett a Szerelő!
Előadtam neki a
problémámat, miszerint nem záródik a kapu. Erre megkérdezte miért? Jamondom ha
ezt tudnám, lehet, hogy már meg is javítottam volna.
Kicsit hümmögött,
vakargatta az állát, elővett egy tekintélyes méretű szerszámos táskát,
fejvakargatva gondolkozott vajon melyik nanoteknikával felérő eszközt vegye ki
belőle(szerintem komplett kapuelektronika gyártósor volt benne) majd a
sok csili-vili kütyü közül egy mezei csavarhúzót választott ki, mintegy
helyzetmegoldó kulcsot.
Kicsit csavargatott,
kicsit piszkálgatott, köhintett majd megvakarta újfent az állt.
2 perc múlva jelentőségteljesen
felém fordult, és mint aki most közli, hogy megtalálta az aids ellenszerét
közölte:KÉSZ!
Én felnéztem rá, mint egy
belsőafrikai esőcsináló totemre. Ez igen. Ez a szakértelem. Semmi órákig tartó
szuttyogás, semmi mellébeszélés. Azonnal lokalizálta a problémát és orvosolta a
bajt. Igen, ez az ember a záloga a jövő gazdaságépítő szép kilátásainak.
Miután kiállította a
számlát, kicsit megütközve az összegen(bár addigra már bármit megadtam volna az
éjszakai őrség megváltásáért) megkérdeztem, tulajdonképpen mi volt a
probléma?(Mert a kiszállási díj 10 X-ese volt a munkadíjnak.)
Ő hivatása összes
büszkeségével az arcán rám nézett és mindenféle szakzsargont mellőzve beavatott
a nagy titokba.
Egy pók odaszőtte a
hálóját az infraérzékelő szemre.
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:D
VálaszTörlésepikus!!! (jelzem, nem vagy egyedül ezzel, az egyik munkahelyemen egy megfelelően elhelyezett pókháló és a huzat szórakozott a riasztó mozgásérzékelőjével, mivel az érzékelő a viszonylagos közelsége miatt macskánál nagyobb mozgó élőlénynek érzékelte...) a szerelő a maga lábán sétált el?
VálaszTörlésigen, vannak klasszikus történetek, mint a hűtőszerelő, aki azért lett kihívva, mert nem záródott az ajtó, majd öteteré' megfordította a vajas dobozt:)
VálaszTörlés