hülyepasik hülyeasszonyaik

epizód 7.

folytatásos feneregény

(limited summer version)

Amikor a  Pasi  ragaszkodik...

Először is azt tudni kell, hogy  mindig viszünk magunkkal kávéfőzőt az apartmanos típusú nyaralásunkra (ilyen kapszulás cuccost, mert reggel azt gyorsan le tudjuk főzni és mivel elég rigolyás népek vagyunk ragaszkodunk dolgokhoz. Szóval idén sem tértünk el ettől a bevált szokástól, mert kávé az ugye kell a reggeli hidegindítónak,  a  kocsiban meg elfér.

Na kérem rögtön a második napon megmakacsolta magát a főző. Köhögött kettő hármat, vett pár furán mély levegőt de éppen hogy csak folydogált ki belőle a kávé.

No problem. Ilyenkor annyi a teendő, hogy öntök bele egy kis citromlevet(természetes vízkőoldó) és 10 perc múlva újra üzemképes.  Rutin eljárás.

Na a Pasi ezt a citromlétrükköt úgy interpretálta magában (merő jószándékkal, teszem hozzá), hogy 2 azaz kettő! szépen kifejlett citromot belefacsart a tartályba, majd elindította a főzési folyamatot. 

14 percbe tellett, hogy végleg feladja szegény gép, mert, mint az köztudott a gyári üveges citromlé és a citrom gyümölcs közt a térbeli formáján és a  természetességén túl az a számottevő különbség, hogy az üveges műverzió nem!  mégegyszer mondom  NEM!! tartalmaz gyümölcsrostokat, amik eltömíthetik az érzékeny szívóberendezés alkatrészeit.

A Pasi, miután ezt az apró tényt nem vette figyelembe, és miután a szerencsétlen kávéfőző hiába jelezte erősebbnél erősebb másodlagos közlésű jelekkel (értsd, földön túli géphang és halvány  füstjelzéseket eregetve) erőszakkal próbálta rávenni a kávéfőző motorját a kávé lepárlásához. De ugye ezt a fentebb említett citromságból eredő strukturális jellemzők, azaz az extra rostok torlódása megakadályozták, Így a szerencsétlen szerkezet majd negyed órás hősi küzdelem után feladva a reménytelen harcot, a kanyarban csöngetett picit, majd lehunyva a kis piros jelzőfényét  kilehelte a lelkét.

Na de ez még nem elég, mert miután méltó temetést kívántam neki rendezni , több ökumenikus felekezeti verziót végiggondolva, számba véve a vászonba kötött tengerészmód vízbeeresztést is, a Pasi ezt a méltó végtisztességadást olyanképpen hiúsította meg, hogy magához ragadta a kávéfőző földi korpuszát és “majd ő megszereli” felkiáltással bevonszolta a tehetetlen szerkezetvázat a vackára.  Itt érdemes tudni, hogy már egy villanykörte csere is meghaladja a technikai képességét. Új olvasók kedvéért javasolt előtanulmány itt 

Hát gondoltam, majd szépen elbúcsúzik tőle és a hátralevő pár nap elég lesz, hogy leváljon róla érzelmileg. Sajnos ez hiú elképzelésnek bizonyult, mert a hazainduláskor a már koppra pakolt autó csomagtartónál megjelent a halott kávéfőzővel a keblén, hogy ezt még el kellene rakni. Olyan bociszemekkel nézett, hogy nem volt szívünk elmondani neki, hogy egy kettészelt papírlap sem fér már be, így nagy titokban kidobtuk az összes szuvenirt és a helyére beszuszakoltuk a fétisét. 

De még mindig nincs vége, mert miután hazaértünk, mi volt az első mozdulata? Na mi?  Azzal a mozdulattal, ahogy kinyitotta a  kaput, belehajította a kávégépet a kukába.