“Edwinnek mostanára szilárd
meggyőződésévé vált, hogy rajta kívül mindenki elmebeteg, de ez nem nyugtatta
meg.”
Méghogy
a doktor beteg? Tulajdonképpen ebben a könyvben senki sem százas. És ebben beleértendő az olvasó is. Mert ha egy
nyelvészdoktor azon kapja magát, hogy éppen egy agyműtét előkészületeinek az
alanya és ettől a kórházi személyzetet nem lehet semmilyen észérvvel lebeszélni, mert ha egyszer
beindult a gépezet, akkor azt már megállíthatatlan, ha akarja a beteg ha
nem, ha van alapja a kezelésnek , ha nem. Edwinnek ez valahogy mégsincs ínyére így jobb híján kiszökik a kórházból, hogy némileg hiányos öltözetben rögtönzött, de meg kell hagyni
alapos nyelvfilozófiai kiselőadást tartson a kocsma úri népének, vagy éppen egy
tévévetélkedőben szerepeljen ahol is megnyeri a legszebb kopasz fej versenyt.
Nem
egyszerű a szökött agyműtétre várók élete, de senki sem mondta, hogy sétagalopp lesz,
főleg, hogy a doktor kedves neje amolyan igazi kikapós menyecske fajta aki ahelyett
hogy az ura betegágyánál aggódna feszt, nem veti meg sem az italt, sem az egyéb
testi élvezeteket, jöjjön az bárkitől is.
Aztán
mert a sors az már csak ilyen, Edwint is utoléri a kórházi műtőskommandó.
Közben ott a nagy talány, hogy akkor most volt e műtét vagy mifene, vagy álom vagy tényleg vagy ....na jó én már tudom(vagyis sejtem). Járj utána.
Nagyon
angol humor, nagy szórakoztatófaktorral a kiérezhető fordítási sutaságokkal
együtt. Csak olyanoknak ajánlom, akik
láttak már fél vagy optimálisabb esetben háromnegyed Monty Pythont és legalább
kétszer elmosolyodtak közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése