Esterházy Péter · Marianna D. Birnbaum Az évek iszkolása

Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum beszélget

Újabb interjúkötet (beszélgetős) , ahol szó esik a nyelvről, az írott nyelvről, a származásról, életútról, a grófságról (ami eléggé hülyeség így a kommunizmus után).  Aztán még perszehogy a  szerelemről meg annak a naturisztikus megírásáról magyar nyelven. Az Istenről, a magánistenekről, arról, hogy Isten mit szólna  a Mark változathoz…

Kérdezik a felnőttségről, a felelősségről, a szabadságról, a szeretetről, annak a szükségességéről mind a kapott mind az adott részéről és hát persze a család a család és  a család.

Ajánlom továbbá annak aki kíváncsi hogy mi a helyzet  a nietzschei örök visszatérésről, és hogy EP újra kezdené? Ha igen mit tenne másképp?

Jó kis beszélgetős kötet rengeteg idézettel, nyelvi és gondolati sziporkával és EP-s humorral.

Mint rajongó, remélem még sok ilyen évfordulót élünk meg együtt.

 Íme kis ízelítő a könyvből:

 “Mitől fél a legjobban, ha a jövőre gondol?Az öregség a kopás; megkopás, lekopás, kikopás, az öregség a kikopni a világból. Nincs hely, mert nincs erő a helyezkedéshez. Vagy kedv.(Egy nő, 1995)Nincs bennem félelem. Elvileg az öregség kiszámíthatatlanságától tartok. Bár inkább az a helyzet, hogy nem gondolok a jövőre. A jelenre gondolok, az épp elég babrás.”  

“Hány éves volt, amikor ki merte mondani a kérdésre, hogy mit csinál, hogy „író vagyok”?Azt akartam kapásból írni, hogy tizenhét, meg hogy ez nem merés kérdése, mért is ne merném, midőn (!) eszembe jutott egy néhány hónappal ezelőtti taxis, akinek a kérdésére, mivel is foglalkozom, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy matematikus vagyok. (Hogy nem szakadt le az ég Bolyaistul…) A válasz egyik szüleje nyilván a gőg, nemáhogy hatvannégy évesen meg kelljen mondanom, mivel foglalkozom, mikor „a gyerekét is belőlem húzzák meg az érettségin”,… “ 

Joseph Conrad azt akarta, hogy „az olvasója lásson”. Maga mit akar az olvasójánálelérni?Hogy a szavakon is lehet gondolkodni, nem csak a dolgokon.(Egyszerű történet vessző száz oldal– a Márk-változat –, 2014)Mondanám kapásból, hogy legyen!, ez volna a nagyravágyó akaratom. Ha az olvasó már olvasó (ezekben az olvasás szempontjából viharos és egyre viharosabb időkben), akkor teljesül, teljesülhet az, amit Márai ír az ideális olvasásról.
Azt írja Füves könyvében, „Erővel kell olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan… Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott a celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az emberolvas.” Úgy olvasok, ahogy eszem meg iszom – kulinárisan. A jó, az élvezet végett, semi egészséges étkezés (ott egyébként újabban kis öreges elővigyázatosságok); igaz, van éhség és szenvedély is. A reggeli olvasás, munka előtt, hogy elválasszuk… mit is? Az Eget a Földtől? Talán nem, inkább csak belépő az íróasztalomhoz, be a csöndbe. Aztánegyre gyakrabban az újraolvasások. Mindenesetre senki ne feledje a Márai-okosságot:„Mert nem biztos, hogy használsz hazádnak, ha írsz, de ha olvasol…”